Proverbs 9

Viisaus rakensi huoneensa, ja vuoli siihen seitsemän patsasta,

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

Ja teurasti teuraansa, sekoitti viinansa ja valmisti pöytänsä,

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

Ja lähetti piikansa, korkeista kaupungin saleista kutsumaan:

Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

Joka tyhmä on, hän tulkaan tänne; ja hulluille sanoi hän:

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:

Tulkaat ja syökäät minun leivästäni, ja juokaat viinaa, jonka minä sekoitin.

Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Hyljätkää hullu meno, niin te saatte elää, ja käykää ymmärryksen tiellä.

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

Joka pilkkaajaa kurittaa, hän saa häpiän, ja joka jumalatointa nuhtelee, hän häväistään.

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Älä rankaise pilkkaajaa, ettei hän sinua vihaisi: nuhtele viisasta, ja hän rakastaa sinua.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Anna viisaalle, niin hän viisaammaksi tulee: opeta vanhurskasta, niin hän opissaan etenee.

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

Viisauden alku on Herran pelko, ja pyhäin tieto on ymmärrys.

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Sillä minun kauttani sinun päiväs enennetään, ja ikäs vuodet lisätään.

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

Jos sinä olet viisas, niin sinä itselles viisas olet; mutta jos sinä olet pilkkaaja, niin sinä itse sen kannat.

Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

Hullu, huikentelevainen vaimo, mieletöin ei tiedä mitään,

Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

Istuu huoneensa ovella, korkialla istuimella, ylimmäisessä siassa kaupungissa,

És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

Että hän houkuttelis kaikkia, jotka siitä käyvät ohitse, ja tietänsä vaeltavat:

Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

Se joka tyhmä on, hän tulkoon tänne; ja hullulle sanoo hän:

Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:

Varastettu vesi on makia, ja salattu leipä suloinen;

A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

Vaan ei hän tiedä, että siellä kuolleet ovat: hänen vieraansa ovat helvetin syvyydessä.

És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!