Proverbs 7

Poikani! kätke minun sanani, ja pidä tykönäs minun käskyni.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Ota vaari minun käskyistäni, niin sinä elää saat, ja minun laistani, niinkuin silmäs terästä.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Sido ne sormiis, kirjoita ne sydämes tauluun.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Sano viiisaudelle: sinä olet sisareni, ja kutsu toimi ystäväkses,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Että hän sinua varjelis muukalaisesta vaimosta, ja vieraasta, jonka sanat sileät ovat.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Sillä minä kurkistelin huoneeni akkunasta läpi häkin.
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Ja näin tyhmän nuorukaisen taitamattomain seassa, ja äkkäsin hänen poikain joukossa;
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Joka käveli kaduilla hänen nurkkainsa taitse, ja asteli sitä tietä, joka meni hänen huoneeseensa.
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Hämärissä, kuin päivä ehtoolla oli, ja jo yö ja pimiä tuli:
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
Ja katso, häntä kohtasi vaimo porton vaatteilla, kavala,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Tuima ja hillimätöin, jonka jalat ei pysyneet huoneessansa.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Nyt on hän ulkona, nyt kaduilla, ja väijyy joka nurkassa.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Hän otti hänen kiinni, ja suuta antoi hänen ja sanoi häpeemättä:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Minä olen tehnyt kiitosuhrin, ja olen tätäpänä täyttänyt lupaukseni:
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Sentähden olen minä tullut sinua vastaan, varhain sinua etsimään, ja olen nyt sinut löytänyt.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Minä olen koreasti valmistanut vuoteeni Egyptin kirjavalla vaatteella,
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Ja olen hyvänhajuiseksi tehnyt kammioni mirhamilla, aloella ja kanelilla.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Tule, harjoittakaamme kyllin hekumaa aamuun asti, ja huvitelkaammme meitämme keskenämme rakkaudella.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Sillä mies ei ole kotona: hän on pitkälle matkalle mennyt.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Hän on ottanut rahasäkin myötänsä, ja tulee kotia äsken määrätyllä päivällä.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Ja niin hän houkutteli monelöla sanalla, ja vaati häntä makialla puheella.
*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Hän meni hänen kanssansa nopiasti, niinkuin teurastettava härkä, ja niinkuin jalkapuuhun, jolla tyhmät rangoitaan.
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Siihenasti kuin hän nuolilla ampuu hänen maksansa lävitse: ja niinkuin lintu itsensä kiiruhtaa paulaan, ja ei tiedä sitä hengellensä vaaralliseksi.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Niin kuulkaat siis minua, minun lapseni, ja ottakaat vaari minun suuni sanoista.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Älköön sydämes poiketko hänen tiellensä: älä salli sinuas vietellä hänen retkillensä.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Sillä hän on monta haavoittanut ja langettanut, ja kaikkinaiset voimalliset ovat häneltä tapetut.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Hänen huoneensa ovat helvetin tiet, jotka menevät alas kuoleman kammioihin.
Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.