Proverbs 5

Poikani, ota vaari viisaudestani: kallista korvas oppiini,

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Ettäs pitäisit hyvän neuvon, ja sinun huules pitäis toimen.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Sillä porton huulet ovat niin kuin mesileipä, ja hänen kitansa liukkaampi kuin öljy;

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Mutta viimeiseltä karvas kuin koiruoho, ja terävä kuin kaksiteräinen miekka.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Hänen jalkansa menevät alas kuolemaan, ja hänen askeleensa joutuvat helvettiin.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Ei hän käy kohdastansa elämän tielle: huikentelevaiset ovat hänen astumisensa, niin ettei hän tiedä, kuhunka hän menee.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Niin kuulkaat nyt minua, lapseni, ja älkäät poiketko minun puheistani.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Olkoon sinun ties kaukana hänestä, ja älä lähesty hänen hänen huoneensa ovea,

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Ettes antaisi kunniaas muukalaisille, ja vuosias julmille;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Ettei muukalaiset ravittaisi sinun varastas, ja sinun työs olis toisen huoneessa,

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Ja sinä viimein huokaisit, koska elämäs ja hyvyytes tuhlannut olet,

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

Ja sanoisit: voi! kuinka minä olen vihannut hyvää neuvoa, ja sydämeni on hyljännyt kurituksen!

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Ja en kuullut opettajani ääntä, enkä kallistanut korvaani opettajaini puoleen!

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Minä olen lähes kaikkeen pahuuteen joutunut, kaiken kansan ja seurakunnan keskellä.

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Juo vettä kaivostas, ja mitä lähteestäs vuotaa.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Anna luontolähtees vuotaa ulos, ja vesiojas kujille.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Mutta pidä ne yksinäs, ja ei yksikään muukalainen sinun kanssas.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Sinun kaivos olkoon siunattu, ja iloitse nuoruutes vaimosta.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Se on suloinen niinkuin naaras hirvi, ja otollinen niinkuin metsävuohi: hänen rakkautensa sinua aina ravitkoon; ja iloita itseäs aina hänen rakkaudestansa.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Poikani, miksis annat muukalaisen sinuas pettää, ja halajat vierasta syliä?

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Sillä Herran edessä ovat kaikkien ihmisten tiet, ja hän tutkii kaikki heidän askeleensa.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Jumalattoman vääryys käsittää hänen, ja hänen syntinsä paulat ottavat hänet kiinni.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Hänen pitää kuoleman, ettei hän antanut opettaa itsiänsä, ja suuressa tyhmyydessänsä tulee hän petetyksi.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.