Proverbs 1

Salomon, Davidin pojan, Israelin kuninkaan sananlaskut;

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Oppia viisautta ja kuritusta, ymmärtää tiedon puhetta,

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Vastaanottaa ymmärryksen neuvoa, vanhurskautta, oikeutta ja siveyttä;

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

Että tyhmät viisaaksi tulisivat ja nuorukaiset taidon ja ymmärryksen saisivat.

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Joka viisas on, se kuulkaan, että jän viisaammaksi tulis; ja joka toimellinen on, se ottakoon neuvon,

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Että hän ymmärtäis sananlaskut ja niiden selityksen, viisasten opin ja heidän tapauksensa.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Herran pelko on viisauden alku; tyhmät hylkäävät viisauden ja opin.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Poikani kuule isäs kuritusta, ja älä hylkää äitis käskyä!

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Sillä se on sinun sinun pääs päällä otollinen kaunistus, ja käädyt kaulassas.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Poikani! jos pahanjuoniset sinua sinua houkuttelevat, niin älä heihin suostu.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Jos he sanovat: käy meidän kanssamme: me väijymme verta, ja viritämme pauloja nuhteettoman eteen ilman syytä;

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Me nielemme hänen, niinkuin helvetti elävältä, ja hurskaan niinkuin hautaan pudotamme;

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Me löydämme kaikellaista kallista tavaraa, ja täytämme huoneemme saaliista;

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Koettele meidän kanssamme : meillä kaikilla pitää yksi kukkaro oleman:

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Poikani! älä vaella heidän kanssansa: estä jalkas heidän retkiltänsä.

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

Sillä heidän jalkansa juoksevat pahuuteen, ja he kiiruhtavat verta vuodattamaan.

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Sillä turhaan verkot viritetään lintuin silmäin edessä.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

Itse he myös väijyvät toinen toisensa verta, ja petoksella seisovat toinen toisensa hengen perään.

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Niin kaikki ahneet tekevät, ja ahneus on isännillensä surmaksi.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Viisaus ulkona valittaa, ja kadulla äänensä ilmoittaa.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

Hän huutaa kansan edessä portissa, ja tuottaa sanansa edes kaupungissa, sanoen:

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

Kuinka kauvan te tyhmät tahdotte olla taitamattomat, ja pilkkakirveet rakastaa naurua? ja te hullut vihata opetusta?

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Kääntäkäät itsenne minun kuritukseni puoleen: katso, ja minä tuon teille henkeni edes, ja ilmoitan teille sanani;

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Että minä kutsuin teitä, ja te estelitte teitänne: minä kokotin käteni, ja ei yksikään ottanut siitä vaaria,

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Te hylkäsitte kaiken neuvoni, ja ette tahtoneet kuritustani;

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Niin minä myös nauran teidän vahinkoanne, ja pilkkaan teitä, kuin teidän päällenne tulee se, jota te pelkäätte,

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

Kuin se tulee, jota te pelkäätte, niinkuin rajuilma, ja tuska niinkuin tuulispää; kuin teidän päällenne tulee ahdistus ja vaiva.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Silloin he minua avuksensa huutavat, ja en minä kuule heitä: varhain he etsivät minua, ja ei löydä minua.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Että he vihasivat opetusta, ja ei ottaneet vastaan Herran pelkoa,

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Eikä tyytyneet minun neuvooni, mutta laittivat kaiken kuritukseni;

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Niin pitää heidän syömän tiensä hedelmästä, ja neuvostansa ravituksi tuleman.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Sillä tyhmäin himo tappaa heidät, ja hulluin onni kadottaa heidät.

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

Mutta joka minua kuulee, hän asuu turvallisesti, ja ei mitään pahaa pelkää.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.