Lamentations 3

Minä olen mies, jonka viheliäisyyttä nähdä täytyy hänen hirmuisuutensa vitsan kautta.

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Hän johdatti minua ja vei pimeyteen ja ei valkeuteen.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Hän on kätensä kääntänyt minua vastaan, ja toimittaa toisin aina minun kanssani.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Hän on tehnyt lihani ja nahkani vanhaksi, ja luuni musertanut.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Hän rakensi minua vastaan, ja sapella ja vaivalla hän minua kääri.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Hän on minut pannut pimeyteen, niinkuin aikaa kuolleet.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Hän on minut muurannut sisälle, etten minä pääse ulos, ja minut kovaan jalkapuuhun pannut.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Ja vaikka minä huudan ja parun, niin hän kuitenkin korvansa tukitsee minun rukouksestani.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Hän on muurannut tieni kiinni vuojonkivillä, ja polkuni sulkenut.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Hän on väijynyt minua niinkuin karhu, niinkuin jalopeura salaisuudessa.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

Hän on minun antanut tieltä eksyä, ja minut repinyt säpäleiksi, ja minut autioksi tehnyt.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Hän on joutsensa jännittänyt, ja asettanut minun nuolella tarkoitettavaksi.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Hän ampui minun munaskuihini viinensä nuolet.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Minä olen kaiken minun kansani nauru, ja heidän jokapäiväinen virtensä.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Hän on haikeudella minut ravinnut, ja koiruoholla juovuttanut.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Hän on hampaani somerolla rikki musertanut, hän kieritti minun tuhassa.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Minun sieluni on ajettu pois rauhasta, minun täytyy hyvän unohtaa.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Minä sanoin: minun voimani ja minun toivoni Herran päälle on kadonnut.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Muista siis, kuinka minä niin raadollinen ja hyljätty, koiruoholla ja sapella juotettu olen.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Minun sieluni sen kyllä muistaa, ja sitä itsellensä tutkistelee.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Minä panen sen sydämeeni; sentähden minä vielä nyt toivon.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Herran laupiudesta se on, ettemme ratki hukkuneet; ei hänen laupiutensa vielä loppunut.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Vaan joka huomen se on uusi, ja sinun uskollisuutes on suuri.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Herra on minun osani, sanoo minun sieluni; sentähden tahdon minä häneen toivoa.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Herra on hyvä niille, jotka häneen toivovat, ja niille sieluille, jotka häntä kysyvät.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Hyvä on olla kärsivällisenä ja Herralta apua toivoa.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Hyvä on ihmiselle ijestä kantaa nuoruudessansa;

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Että hän istuu yksinänsä, on vaiti, kuin jotakin hänen päällensä tulee,

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Ja panee suunsa tomuun, ja odottaa toivoa,

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Ja antaa löydä poskillensa, ja paljon pilkkaa kärsii.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Sillä ei Herra syökse pois ijankaikkisesti.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Vaan hän saattaa murheelliseksi, ja taas armahtaa suuresta laupiudestansa.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Sillä ei hän sydämestänsä ihmisiä kurita eikä murheesen saata,

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Niinkuin hän tahtois raadolliset maan päällä ratki jalkainsa alla polkea,

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Ja antais jonkun miehen oikeuden Ylimmäisen edessä tulla käännetyksi pois,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

Ja ihmistä väärin tuomita asiassansa, niinkuin ei Herra sitä näkisikään.

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

Kuka tohtii siis sanoa: senkaltaiset tapahtuvat ilman Herran käskyä?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Eikö paha ja hyvä tule Korkeimman suusta?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Miksi siis ihmiset nurisevat eläissänsä? Jokainen nuriskaan syntejänsä vastaan.

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Tutkistelkaamme ja etsikäämme meidän menoamme, ja palatkaamme Herran tykö.

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Nostakaamme meidän sydämemme ja kätemme taivaasen päin, Jumalan tykö.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Me, me olemme syntiä tehneet ja kovakorvaiset olleet; (sentähden) et sinä säästänytkään.

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Vaan sinä olet vihalla meitä peittänyt ja vainonnut, ja armottomasti surmannut.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Sinä verhoitit itses pilvellä, ettei rukous päässyt sen lävitse.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Sinä olet meitä tunkioksi ja saastaisuudeksi kansain seassa tehnyt.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Kaikki meidän vihollisemme ovat suutansa ammottaneet meitä vastaan.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Me painetaan alas ja rangaistaan pelvolla ja ahdistuksella.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Minun silmäni vuotavat vesi-ojia minun kansani tyttären surkeuden tähden.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Minun silmäni vuotavat ja ei taida lakata; ei he asetu,

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Siihenasti että Herra katsoo taivaasta alas ja näkee.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

Minun silmäni kuluttaa minulta elämäni kaikkein minun kaupunkini tytärten tähden.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Minun viholliseni ovat minua kovin ajaneet takaa, niinkuin lintua ilman syytä.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

He ovat minun elämäni kuoppaan salvanneet, ja heittäneet kiven minun päälleni.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Ovat myös vedet minun pääni ylitse käyneet; niin minä sanoin: nyt minä ratki hukassa olen.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Minä huusin avukseni sinun nimeäs, Herra, alhaalta kuopasta;

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Ja sinä kuulit minun ääneni, älä korvias kätke minun huokauksestani ja huudostani.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Sinä lähenet kuin minä sinua huudan, ja sanot: älä pelkää.

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Sinä, Herra, ratkaiset minun sieluni asian, ja lunastat minun henkeni.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Herra katso, kuinka minulle niin vääryyttä tehdään, ja tuomitse minun oikeuteni.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Sinä näet kaikki heidän kostonsa ja kaikki heidän ajatuksensa minusta.

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Herra, sinä kuulet heidän pilkkansa ja kaikki heidän ajatuksensa minua vastaan,

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Minun vainollisteni huulet ja heidän neuvonsa minua vastaan yli päivää.

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Katso, kuin he istuvat eli nousevat, niin he minusta virsiä laulavat.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Kosta heille, Herra, niinkuin he ansainneet ovat, heidän kättensä töiden jälkeen.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Anna heidän sydämensä vavista ja sinun kiroustas tuta.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Vainoo heitä hirmuisuudella, ja hukuta heitä Herran taivaan alta.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!