Job 39

Tiedätkös, koska metsävuohet poikivat, eli oletkos havainnut peurat käyvän tiineenä?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Oletkos lukenut heidän kuukautensa, koska ne täydellänsä ovat? eli tiedätkös ajan, koska he poikivat?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

He kumartavat heitänsä poikiessansa, ja ajavat sen pois, josta heillä kipu on.

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Heidän poikansa vahvistuvat ja kasvavat jyvistä: ne menevät ulos, ja ei palaja heidän tykönsä.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Kuka on metsä-aasin antanut niin vapaana käydä? kuka on metsä-aasin siteen päästänyt?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Jolle minä olen erämaan huoneeksi antanut ja korven asuinsiaksi.

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Hän katsoo ylön kaupungin pauhinaa: vartian huutoa ei hän kuule.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Hän katsoo vuorella laiduntansa, ja etsii kussa viheriäistä on.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Luuletkos yksisarvisen palvelevan sinuas, ja makaavan yötä sinun seimelläs?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Taidatkos sitoa yksisarvisen vaolle köydellä, niin että hän kiskois ketoa laaksossa sinun perässäs?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Taidatkos sinus luottaa häneen, ehkä hän paljon voi, ja jättää työs hänen haltuunsa?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Uskotkos hänen siemenes kotia tuovan, ja riihees kokoovan?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Ovatko riikinkukkoin sulat kauniimmat kuin nälkäkurjen sulat?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Joka munansa jättää maahan, ja antaa maan lämpimän hautoa niitä.

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Hän unohtaa ne tallattavan,ja että peto kedolla ne rikkois.

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Hän on niin kova poikiansa vastaan, kuin ei ne hänen olisikaan: Ei hän tottele turhaan työtä tehdä.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Sillä Jumala on häneltä taidon ottanut pois, ja ei ole antanut hänelle ymmärrystä.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Kuin hän ylentää itsensä korkeuteen, nauraa hän hevosta ja miestä.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Taidatkos antaa hevoselle väen, eli taidatkos kaunistaa hänen kaulansa hirnumisella?

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Taidatkos peljättää hänen niinkuin heinäsirkan? peljättävä on hänen sieramiensa päristys.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Hän kaivaa maata kavioillansa, on riemuinen väkevyydessänsä, ja menee sota-aseita vastaan.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Hän nauraa pelkoa ja ei hämmästy, eikä pakene miekkaa.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Ehkä vielä viini kalisis häntä vastaan, ja keihäät ja kilvet välkkyisivät;

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Hän korskuu, pudistelee ja kaivaa maata, ja ei tottele vasikitorven helinää.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Kuin vaskitorvi heliästi soi, luihkaa hän: hui, ja haastaa sodan taampaa, niin myös päämiesten huudon ja riemun.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Lentääkö haukka sinun ymmärryksestäs, ja hajoittaa siipensä etelään käsin?

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Lentääkö kotka sinun kädestäs niin korkialle, että hän tekee pesänsä korkeuteen?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Hän asuu vuorilla ja yöttelee vuorten kukkuloilla ja vahvoissa paikoissa.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Sieltä hän katsoo ruan perään, ja hänen silmänsä näkevät kauvas.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Hänen poikansa särpävät verta; ja kussa raato on, siellä myös hän on.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *