Job 33

Kuule siis, Job, minun puhettani, ja ota vaari kaikista sanoistani!
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Katso, minä avaan suuni, ja kieleni puhuu minun suussani.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Minun sydämeni puhuu oikeuden, ja minun huuleni sanoo puhtaan ymmärryksen.
Igaz szívből *származnak* beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Jumalan henki on tehnyt minun, ja KaikkivaItiaan henki on minulle antanut elämän.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Jos taidat, niin vastaa minua; valmista itses, ja tule minun eteeni.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Katso, minä olen Jumalan oma niinkuin sinäkin, ja savesta olen minä myös tehty.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Katso, ei sinun tarvitse hämmästyä minua, ja minun käteni ei ole sinulle raskas.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Sinä olet puhunut minun korvaini kuullen: sinun ääntäs täytyy minun kuulla:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Minä olen puhdas ja ilman laitosta, viatoin ja synnitöin.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
Katso, hän on löytänyt syyn minua vastaan, sentähden pitää hän minun vihollisenansa.
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Hän on pannut minun jalkani jalkapuuhun, ja kätkenyt minun tieni.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Katso, juuri siitä minä päätän, ettes ole hurskas; sillä Jumala on suurempi kuin yksikään ihminen.
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
Miksis riitelet hänen kanssansa, ettei hän tee sinulle lukua kaikista töistänsä?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Jos Jumala vihdoin jotakin käskee, ei hän sitä jälistä ajattele.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Uninäössä yöllä, kuin uni tulee ihmisten päälle, kuin he makaavat vuoteessa,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Silloin hän ilmoittaa ihmisten korviin, ja vahvistaa sen heidän nuhtelemisellansa,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Kääntääksensä ihmistä aivoituksestansa, ja varjellaksensa ylpeydestä.
Hogy eltérítse az embert a *rossz* cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Hän säästää hänen sieluansa turmeluksesta, ja hänen elämäänsä, ettei se miekkaan lankeaisi.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Ja kurittaa häntä kivulla vuoteessansa, ja kaikki hänen luunsa väkevällä kivulla,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Ja niin toimittaa hänen kauhistumaan ruokaa, ja hänen mielensä kyylyttämään ravintoa;
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Että hänen lihansa surkastuu, niin ettei sitä nähdä, ja hänen luunsa särkyvät, niin ettei niitä mielellä katsella;
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Että hänen sielunsa lähenee turmelusta, ja hänen elämänsä kuolemaa.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Kuin siis hänen tykönsä tulee enkeli, välimies, joka ainoa on enempi tuhansia, ilmoittamaan sille ihmiselle vanhurskauttansa,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Ja armahtaa häntä, ja sanoo: pelasta häntä menemästä alas turmelukseen; sillä minä olen löytänyt sovinnon;
És *az Isten* könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Niin hänen lihansa tuorehtii enemmin kuin lapsuudessa ja tulee taas niinkuin nuoruutensa aikana.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Hän rukoilee Jumalaa, joka hänelle osoittaa armon: hän antaa kasvonsa nähdä ilolla, ja maksaa ihmiselle hänen vanhurskautensa.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Hän tunnustaa ihmiselle ja sanoo: minä olen syntiä tehnyt ja oikeuden vääntänyt; vaan ei se minua auttanut.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Hän pelasti minun sieluni, ettei se tulisi turmelukseen, vaan että minun elämäni näkis valkeuden.
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Katso, nämät kaikki tekee Jumala itsekullekin kolme kertaa,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Tuodaksensa heidän sielunsa jälleen turmeluksesta ja valaistaksensa elävien valkeudella.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Job, ota tästä vaari ja kuule, ole myös ääneti, että minä puhuisin!
Figyelj Jób, *és* hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Mutta jos sinulla on jotakin puhumista, niin vastaa minua. Puhu! sillä minä tahdon, ettäs olisit vanhurskas.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Jos ei, niin kuule sinä minua, ja ole ääneti; minä opetan sinulle taidon.
Ha *pedig* nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!