Job 13

Katso, kaikkia näitä ovat silmäni nähneet, ja korvani kuulleet, ja on ne ymmärtänyt.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Jota te tiedätte, sitä minäkin tiedän, enkä ole halvempi teitä.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Minä puhun siis Kaikkivaltiaan tykö, ja mielin kamppailla Jumalan kanssa.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Sillä te olette valheen saarnaajat, ja kaikki kelvottomat lääkärit.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Jospa te voisitte juuri ääneti olla, niin te olisitte taitavat.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Kuulkaat siis minun kamppaustani, ja ottakaat vaari asiasta, kuin minä puhun.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Tahdotteko te Jumalan puolesta vastata vääryydellä? ja hänen puolestansa puhua petosta?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Tahdotteko te katsoa hänen mieltänsä? Tahdotteko te riidellä Jumalan puolesta?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Pitääkö se teille menestymän, koska hän teitä etsii? luuletteko te hänen pettävänne, niinkuin joku pettää ihmisen?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Hän kovin nuhtelee teitä, jos te salaisesti mieliä katsotte.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Eikö hänen korkeutensa teitä peljätä? ja hänen pelkonsa lankee teidän päällenne?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Teidän muistonne vedetään tuhan verraksi, ja teidän selkänne pitää oleman niinkuin saviroukkio.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Olkaat ääneti minun edessäni, minä puhun, tapahtukoon minulle mitä hyvänsä.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Miksi minun pitää pureman lihaani hampaillani, ja asettaman sieluni minun käsiini?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Katso, vaikka hän minun tappais, enkö minä vielä sittenkin toivoisi? kuitenkin minä nuhtelen teitäni hänen edessänsä.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Hän on kuitenkin minun autuuteni; sillä ei yksikään ulkokullattu tule hänen eteensä.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Kuulkaat juuri visusti minun puhettani, ja minun selitystäni teidän korvainne edessä.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Katso, jo minä olen tuomion sanonut: Minä tiedän, että minä olen hurskas.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Kuka tahtoo käydä oikeudelle minun kanssani? Mutta minun täytyy nyt ääneti olla, ja loppua.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Ainoastaan älä tee minulle kahta, niin en minä kätke itsiäni sinun edestäs.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Anna kätes olla kaukana minusta, ja sinun kauhistukses älköön minua peljättäkö.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Kutsu minua, ja minä vastaan: eli minä puhun, ja vastaa sinä minua.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Kuinka usiat ovat minun vääryyteni ja pahat tekoni? anna minun saada tietää minun syntini ja rikokseni.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Miksi sinä peität kasvos, ja pidät minua vihollisena?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Tahdotkos niin kova olla lentävää lehteä vastaan, ja vainota kuivaa oljen kortta?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Sillä sinä kirjoitat minulle murhetta, ja annat minun periä nuoruuteni syntejä.
Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Sinä olet pannut minun jalkani jalkapuuhun, ja otat kaikista minun poluistani vaarin, ja katsot kaikkia minun askeleitani;
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Joka kuitenkin hukun niinkuin mädännyt raato, ja niinkuin koilta syöty vaate.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.