II Samuel 22

Ja David puhui Herralle nämät veisun sanat sinä päivänä, jona Herra oli hänen vapahtanut kaikkein vihollistensa käsistä ja Saulin käsistä,

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

Ja sanoi: Herra on minun kallioni, ja minun linnani, ja minun vapahtajani;

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Jumala on minun vahani,johon minä turvaan; minun kilpeni, ja minun autuuteni sarvi, ja minun varjelukseni, ja minun turvani; minun vapahtajani, joka minun pelastaa vääryydestä.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Ylistettävää Herraa minä avukseni huudan; ja minä vapahdetaan vihollisistani.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Sillä kuoleman aallot ovat minun piirittäneet, ja Belialin ojat peljättivät minun.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Helvetin siteet kietoivat minun, ja kuoleman paulat ennättivät minun.

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

Ahdistuksessani minä avukseni huudan Herraa, ja minun Jumalani tykö minä huudan; niin hän kuulee minun ääneni templissänsä, ja minun parkuni tulee hänen korviinsa.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Maa järisi ja vapisi, ja taivaan perustukset liikkuivat; he värisivät, kuin hän vihastui.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Savu suitsi hänen sieramistansa ja kuluttavainen tuli hänen suustansa, niin että hiilet siitä syttyivät.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Hän notkisti taivaat ja astui alas; ja synkiä pimeys oli hänen jalkainsa alla.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Ja hän astui Kerubimin päälle ja lensi, ja näkyi tuulen sulkain päällä.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Hän pani pimeyden majaksi ympärillensä, ja paksut ja vedestä mustat pilvet.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Siitä kirkkaudesta hänen edessänsä paloivat tuliset hiilet.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Herra jylisti taivaassa, Ylimmäinen antoi pauhinansa.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Hän ampui nuolia ja hajoitti heitä, hän iski leimaukset ja peljätti heitä.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Ja niin ilmestyivät meren kuljut, ja maan perustukset ilmaantuivat Herran kovasta nuhtelemisesta ja hänen sieramiensa hengen puhalluksesta.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Hän lähetti korkeudesta ja otti minun ja veti minun ulos suurista vesistä.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Hän vapahti minun väkevistä vihollisistani, vainollisiltani, jotka olivat minua väkevämmät.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Ne ennättivät minun tuskapäivänäni; mutta Herra tuli minun turvakseni.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Hän vei minun ulos lakialle, ja pelasti minun; sillä hän mielistyi minuun.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Herra maksoi minulle vanhurskauteni jälkeen, hän antoi minulle kätteni puhtauden jälkeen.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Sillä minä pidän Herran tiet ja en ole jumalatoin minun Jumalaani vastaan.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

Sillä kaikki hänen oikeutensa ovat silmäni edessä, ja hänen käskyjänsä en minä tyköäni hylkää,

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

Vaan olen vakaa hänen edessänsä, ja vältän vääryyttä:

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

Sentähden kostaa Herra minulle vanhurskauteni perästä, puhtauteni jälkeen hänen silmäinsä edessä.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Pyhäin kanssa sinä olet pyhä, ja toimellisten kanssa toimellinen.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

Puhdasten kanssa sinä olet puhdas, ja nurjain kanssa sinä olet nurja.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

Sinä vapahdat ahdistetun kansan ja sinun silmäs ovat korkeita vastaan, ja sinä nöyryytät ne.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Sillä sinä Herra olet valkeuteni: Herra valaisee pimeyteni.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Sillä sinun kauttas minä sotaväen lävitse juoksen, ja Jumalassani karkaan muurin ylitse.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Jumalan tie on täydellinen, Herran puhe tulella koeteltu: hän on kaikkein kilpi, jotka hänen päällensä uskaltavat.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Sillä kuka on Jumala, paitsi Herraa? ja kuka on kallio paitsi meidän Jumalaamme?

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Jumala on väkevyyteni ja voimani: hän avaa minun tieni täydellisesti.

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Hän tekee jalkani peurain kaltaiseksi, ja asettaa minun korkeuteni päälle.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Hän opettaa käteni sotimaan ja käsivarteni vaskijoutsea jännittämään.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Ja sinä annoit minulle sinun autuutes kilven: Ja kuin sinä nöyryytät minun, teet sinä minun suureksi.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Sinä levitit minun askeleeni minun allani, ja ei minun kantapääni livistyneet.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Minä ajan vihollisiani takaa ja hävitän heitä, Ja en palaja ennenkuin minä heidät hukutan.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Minä hukutan heidät ja runtelen, ettei heidän pidä nouseman; heidän täytyy kaatua jalkaini alle.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Sinä valmistat minun voimalla sotaan, sinä taivutat minun alleni ne, jotka nousevat minua vastaan.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Ja sinä annat minulle viholliseni kaulan; ja minä kadotan vainoojani.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

He huutavat, vaan ei ole auttajaa: Herran tykö, mutta ei hän vastaa heitä.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Minä survon heitä niinkuin maan tomun, ja muserran heidän rikki ja hajoitan heidät niinkuin loan kaduilta.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Sinä pelastat minua riitaisesta kansasta, ja asetat minun pakanain pääksi: se kansa, jota en minä tuntenut, palvelee minua.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Muukalaiset lapset viekastelevat minua, korvan kuuloon he kuulevat minua.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Muukalaiset lapset vaipuvat ja vapisevat siteistänsä.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

Herra elää, ja kiitetty olkoon minun kallioni, ja ylistetty olkoon Jumala, minun autuuteni kallio!

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Jumala, joka minulle koston antaa ja vaatii kansat minun alleni,

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

Joka minua johdatat ulos vihollisistani ja korotat minun niistä, jotka karkaavat minua vastaan, sinä pelastat minua väkivaltaisesta miehestä.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Sentähden minä kiitän sinua Herra pakanain seassa, ja sinun nimelles kiitoksen veisaan.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

Joka kuninkaallensa suuren autuuden osoittaa ja tekee laupiuden voidellullensa, Davidille ja hänen siemenehensä ijankaikkisesti.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!