Psalms 69

Savu min, ho Dio; Ĉar la akvoj venis ĝis mia animo.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
Mi profundiĝis en profundan marĉon, kaj mi ne havas, sur kio stari; Mi enfalis en la profundon de la akvo, kaj la fluo min forportas.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Mi senfortiĝis de mia kriado, sekiĝis mia gorĝo; Laciĝis miaj okuloj de la atendado de mia Dio.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Pli multaj ol la haroj de mia kapo estas miaj senkaŭzaj malamantoj; Fortiĝis miaj premantoj, miaj maljustaj malamikoj; Kion mi ne rabis, tion mi devas fordoni.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Ho Dio, Vi scias mian malsaĝecon; Kaj miaj kulpoj ne estas kaŝitaj por Vi.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Ne hontiĝu per mi tiuj, kiuj esperas al Vi, ho mia Sinjoro, Eternulo Cebaot! Ne hontiĝu per mi tiuj, kiuj Vin serĉas, ho Dio de Izrael!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Ĉar pro Vi mi portas malhonoron, Honto kovras mian vizaĝon.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Mi fariĝis fremda por miaj fratoj, Nekonato por la filoj de mia patrino.
Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.
Ĉar fervoro pri Via domo min konsumis, Kaj la insultoj de Viaj insultantoj falis sur min.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Kaj mi ploras, mia animo estas en fasto, Kaj pri tio oni min hontigas.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Kiel veston mi metis sur min sakon, Kaj mi fariĝis moka ekzemplo por ili.
Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Parolas pri mi la sidantoj ĉe la pordego, Kaj la drinkantoj kantas pri mi.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Kaj mi preĝas al Vi, ho Eternulo, en favora tempo; Ho Dio, pro Via granda boneco respondu al mi per Via vera helpo.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Eligu min el la ŝlimo, ke mi ne dronu; Mi estu savita kontraŭ miaj malamantoj kaj el profunda akvo.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Ne fortiru min fluo de la akvo, Ne englutu min profundo, Kaj abismo ne fermu super mi sian buŝon.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Aŭskultu min, ho Eternulo, ĉar bona estas Via favorkoreco; Laŭ Via kompatemeco turnu Vin al mi.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Kaj ne kaŝu antaŭ Via sklavo Vian vizaĝon, ĉar mi suferas; Rapidu, aŭskultu min.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Alproksimiĝu al mia animo, savu ĝin; Spite miajn malamikojn liberigu min.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Vi scias mian malhonoron kaj mian honton kaj mian mokatecon; Antaŭ Vi estas ĉiuj miaj premantoj.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Honto rompis mian koron, kaj mi senfortiĝis; Mi atendis kompatantojn, sed ili forestis; Konsolantojn, sed mi ne trovis.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Kaj ili donis al mi por manĝo galon, Kaj en mia soifo ili trinkigis al mi vinagron.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Ilia tablo antaŭ ili fariĝu reto, Kaj ilia prospero fariĝu kaptilo.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Mallumiĝu iliaj okuloj, ke ili ne vidu; Kaj iliajn lumbojn malfortigu por ĉiam.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Verŝu sur ilin Vian furiozon, Kaj la flamo de Via kolero ilin ataku.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Ilia loĝejo dezertiĝu, En iliaj tendoj ne ekzistu loĝanto.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Ĉar tiun, kiun Vi frapis, ili persekutas, Kaj la suferojn de Viaj batitoj ili rakontas.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Aldonu kulpon al ilia kulpo, Ke ili ne atingu Vian bonecon.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Ili estu elstrekitaj el la libro de vivantoj, Kaj ili ne estu skribitaj kune kun virtuloj.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Sed mi estas malriĉa kaj suferanta; Via helpo min defendu, ho Dio.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Mi gloros la nomon de Dio per kanto, Kaj mi rakontos en danko Lian grandecon.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Kaj ĝi estos pli agrabla al la Eternulo, Ol bovo aŭ bovido kun kornoj kaj fendohavaj hufoj.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Vidos humiluloj kaj ĝojos! Ho serĉantoj de Dio, via koro reviviĝu.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Ĉar la Eternulo aŭskultas humilulojn, Kaj Siajn malliberulojn Li ne malŝatas.
Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Gloru Lin la ĉielo kaj la tero, La maroj, kaj ĉio, kio en ili moviĝas.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Ĉar Dio helpos Cionon kaj konstruos la urbojn de Judujo, Ke oni tie loĝos kaj ilin heredos.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Kaj la idaro de Liaj sklavoj ĝin heredos, Kaj la amantoj de Lia nomo loĝos en ĝi.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *