Psalms 56

56:1

Korfavoru min, ho Dio, ĉar homo volas min engluti, Dum la tuta tago malamiko min premas.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

56:2

Miaj malamikoj volas min engluti ĉiutage, Ĉar multaj militas kontraŭ mi fiere.

Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

56:3

En la tago, kiam mi timas, Mi fidas Vin.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*

56:4

Dion, kies vorton mi gloras, Tiun Dion mi fidas; mi ne timas: Kion karno faros al mi?

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

56:5

Dum la tuta tago ili atakas miajn vortojn; Ĉiuj iliaj pensoj pri mi estas por malbono.

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:6

Ili kolektiĝas, embuskas, observas miajn paŝojn, Penante kapti mian animon.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

56:7

Por ilia malbonago repagu al ili, En kolero faligu la popolojn, ho Dio!

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

56:8

Mian vagadon Vi kalkulis; Metu miajn larmojn en Vian felsakon, Ili estas ja en Via libro.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

56:9

Tiam miaj malamikoj returniĝos malantaŭen en la tago, kiam mi vokos; Tion mi scias, ke Dio estas kun mi.

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

56:10

Mi gloros vorton de Dio; Mi gloros vorton de la Eternulo.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

56:11

Dion mi fidas, mi ne timas: Kion faros al mi homo?

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

56:12

Mi faris al Vi, ho Dio, promesojn, Mi plenumos al Vi dankoferojn.

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:13

Ĉar Vi savis mian animon de la morto, Kaj miajn piedojn de falpuŝiĝo, Por ke mi iradu antaŭ Dio En la lumo de la vivo.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *