Psalms 139

Ho Eternulo, Vi min esploras kaj min konas.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Vi scias, kiam mi sidas kaj kiam mi leviĝas; Vi komprenas mian penson de malproksime.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Kiam mi iras kaj kiam mi ripozas, Vi estas ĉirkaŭ mi, Kaj ĉiujn miajn vojojn Vi konas.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Ĉar antaŭ ol troviĝas vorto sur mia lango, Jen, ho Eternulo, Vi ĉion jam scias.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
De malantaŭe kaj de antaŭe Vi ĉirkaŭbaris min Kaj metis sur min Vian manon.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Mirinda estas por mi tia sciado, tro alta; Mi ĝin ne povas kompreni.
Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Kien mi iros for de Via spirito? Kaj kien mi kuros for de Via vizaĝo?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Se mi leviĝos al la ĉielo, Vi estas tie; Se mi kuŝiĝos en Ŝeol, jen Vi tie estas.
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ĉu mi okupos la flugilojn de la matenruĝo, Ĉu mi loĝiĝos sur la rando de la maro:
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ankaŭ tie Via mano min kondukos, Kaj Via dekstra mano min tenos.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Se mi diros: Mallumo min kovros, Kaj la lumo ĉirkaŭ mi fariĝos nokto:
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Eĉ mallumo ne mallumas antaŭ Vi, Kaj la nokto lumas kiel tago; Mallumo fariĝas kiel lumo.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Ĉar Vi kreis mian internaĵon, Formis min en la ventro de mia patrino.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Mi gloras Vin, ĉar mi estas mirinde kreita; Mirindaj estas Viaj kreitaĵoj, Kaj mia animo tion bone konscias.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Ne estis kaŝitaj antaŭ Vi miaj ostoj, Kiam mi estis kreata en kaŝiteco, Kiam mi estis formata en la profundo de la tero.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.
Mian embrion vidis Viaj okuloj, Kaj en Via libro estis enskribitaj ĉiuj tagoj destinitaj, Kiam ankoraŭ eĉ unu ne ekzistis.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Kiel grandvaloraj estas por mi Viaj pensoj, ho Dio! Kiel granda estas ilia nombro!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Se mi ilin kalkulus, ili estus pli multaj ol la sablo; Kiam mi vekiĝas, mi estas ankoraŭ kun Vi.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Mortigu, ho Dio, la malvirtulojn, Kaj sangaviduloj foriĝu de mi!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ili parolas pri Vi malice, Kaj Viaj malamikoj leviĝas por trompo.
A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Viajn malamantojn, ho Eternulo, mi ja malamas, Kaj Viajn kontraŭulojn mi abomenas.
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Per ekstrema malamo mi ilin malamas; Ili fariĝis por mi malamikoj.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Esploru min, ho Dio, kaj konu mian koron; Provu min kaj sciu miajn pensojn.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Kaj rigardu, ĉu mi estas sur malbona vojo, Kaj gvidu min sur la vojo de eterneco.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!