Psalms 122

Mi ekĝojis, kiam oni diris al mi: Ni iru en la domon de la Eternulo.

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Niaj piedoj staris en viaj pordegoj, Ho Jerusalem,

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Vi Jerusalem, konstruita kiel urbo, En kiu ĉio kuniĝis.

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Tien supreniris la triboj, la triboj de la Eternulo, Laŭ la moro de Izrael, Por glori la nomon de la Eternulo.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Ĉar tie staris tronoj de juĝo, Tronoj de la domo de David.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Deziru pacon al Jerusalem; Bonan staton havu viaj amantoj.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Paco estu inter viaj muroj, Bonstato en viaj palacoj.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Pro miaj fratoj kaj amikoj mi do diru: Paco estu al vi.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Pro la domo de la Eternulo, nia Dio, Mi deziras al vi bonon.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!