Psalms 120

Al la Eternulo mi vokis en mia sufero, Kaj Li aŭskultis min.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ho Eternulo, savu mian animon de mensoga parolo, De falsa lango.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Kion Li donos al vi, Kaj kion Li alportos al vi, ho falsa lango?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Akrajn sagojn de fortulo Kun karboj genistaj.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Ve al mi, ke mi gastas en Meŝeĥ, Ke mi loĝas inter la tendoj de Kedar!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Tro longe loĝis mia animo Inter malamantoj de paco.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Mi estas pacema; Sed kiam mi ekparolas, ili komencas militon.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*