Proverbs 9

La saĝo konstruis sian domon, Ĉarpentis ĝiajn sep kolonojn.
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Ĝi buĉis sian bruton, verŝis sian vinon, Kaj pretigis sian tablon.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Ĝi sendis siajn servantinojn, Por anonci sur la pintoj de la altaĵoj de la urbo:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Kiu estas naiva, tiu sin turnu ĉi tien! Al la senspritulo ĝi diris:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:
Venu, manĝu de mia pano, Kaj trinku el la vino, kiun mi enverŝis.
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Forlasu la malsaĝaĵon, kaj vivu; Kaj iru laŭ la vojo de la prudento.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Kiu instruas blasfemanton, tiu prenas sur sin malhonoron; Kaj kiu penas ĝustigi malpiulon, tiu estas mokata.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Ne penu ĝustigi blasfemanton, ke li vin ne malamu: Penu ĝustigi saĝulon, kaj li vin amos.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Donu al saĝulo, kaj li ankoraŭ pli saĝiĝos; Instruu justulon, kaj li lernos pli.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
La komenco de la saĝo estas timo antaŭ la Eternulo; Kaj ekkono pri la Sanktulo estas prudento.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Ĉar per mi plimultiĝos viaj tagoj, Kaj aldoniĝos al vi jaroj da vivo.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Se vi saĝiĝis, vi saĝiĝis por vi; Kaj se vi blasfemas, vi sola suferos.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Virino malsaĝa, bruema, Sensprita, kaj nenion scianta,
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Sidas ĉe la pordo de sia domo, Sur seĝo sur altaĵo de la urbo,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Por voki la pasantojn, Kiuj iras sian ĝustan vojon:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Kiu estas naiva, tiu sin turnu ĉi tien! Kaj al la senspritulo ŝi diris:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:
Akvoj ŝtelitaj estas dolĉaj, Kaj pano kaŝita estas agrabla.
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Kaj li ne scias, ke tie estas mortintoj Kaj ke ŝiaj invititoj estas en la profundoj de Ŝeol.
És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!