Proverbs 7

Mia filo! konservu miajn vortojn, Kaj gardu ĉe vi miajn moralordonojn.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Konservu miajn moralordonojn, kaj vivu; Kaj mian instruon, kiel la pupilon de viaj okuloj.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Ligu ilin al viaj fingroj; Skribu ilin sur la tabelo de via koro.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Diru al la saĝo: Vi estas mia fratino; Kaj la prudenton nomu mia parencino;
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Por ke vi estu gardata kontraŭ fremda edzino, Kontraŭ fremdulino, kies paroloj estas glataj.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Ĉar mi rigardis tra fenestro de mia domo, Tra mia krado;
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Kaj mi vidis inter la naivuloj, Mi rimarkis inter la nematuruloj junulon senprudentan,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Kiu pasis sur la placo preter ŝia angulo, Kaj iris la vojon al ŝia domo,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
En krepusko, en vespero de tago, Kiam fariĝis nokto kaj mallumo.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
Kaj jen renkonte al li iras virino En ornamo de publikulino, ruzema je la koro.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Bruema kaj vagema; Ŝiaj piedoj ne loĝas en ŝia domo.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Jen ŝi estas sur la strato, jen sur la placoj, Kaj apud ĉiu angulo ŝi embuskas.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Kaj ŝi kaptis lin, kaj kisis lin Kun senhonta vizaĝo, kaj diris al li:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Mi devis alporti dankan oferdonon; Hodiaŭ mi plenumis mian solenan promeson.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Tial mi eliris al vi renkonte, Por serĉi vian vizaĝon, kaj mi vin trovis.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Mi bele kovris mian liton Per multkoloraj teksaĵoj el Egiptujo.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Mi parfumis mian kuŝejon Per mirho, aloo, kaj cinamo.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Venu, ni ĝuu sufiĉe volupton ĝis la mateno, Ni plezuriĝu per la amo.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Ĉar mia edzo ne estas hejme, Li iris en malproksiman vojon;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
La sakon kun mono li prenis kun si; Li revenos hejmen je la plenluno.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Ŝi forlogis lin per sia multeparolado, Per sia glata buŝo ŝi lin entiris.
*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Li tuj iras post ŝi, Kiel bovo iras al la buĉo Kaj kiel katenita malsaĝulo al la puno;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Ĝis sago fendas al li la hepaton; Kiel birdo rapidas al la kaptilo, Kaj ne scias, ke ĝi pereigas sian vivon.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Kaj nun, infanoj, aŭskultu min, Atentu la vortojn de mia buŝo.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Via koro ne flankiĝu al ŝia vojo, Ne eraru sur ŝia irejo;
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Ĉar multajn ŝi vundis kaj faligis, Kaj multegaj estas ŝiaj mortigitoj.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Ŝia domo estas vojoj al Ŝeol, Kiuj kondukas malsupren al la ĉambroj de la morto.
Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.