Proverbs 2

Mia filo! se vi akceptos miajn parolojn Kaj konservos ĉe vi miajn ordonojn,
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
Ke via orelo atente aŭskultos saĝon Kaj vian koron vi inklinigos al komprenado;
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
Se vi vokos la prudenton Kaj direktos vian voĉon al la saĝo:
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
Se vi serĉos ĝin kiel arĝenton, Serĉegos kiel trezoron:
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
Tiam vi komprenos la timon antaŭ la Eternulo, Kaj vi akiros konadon pri Dio.
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
Ĉar la Eternulo donas saĝon; El Lia buŝo venas scio kaj kompreno.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem *származik.*
Li havas helpon por la virtuloj; Li estas ŝildo por tiuj, kiuj vivas pie.
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
Li gardas la iradon de la justo, Kaj zorgas pri la vojo de Siaj piuloj.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
Tiam vi komprenos veremon kaj juston Kaj pion kaj ĉiun bonan vojon.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
Ĉar saĝo venos en vian koron, Kaj scio estos agrabla por via animo.
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
Bona konscio vin gvidos, Prudento vin gardos,
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
Por savi vin de la vojo de malbono, De homo, parolanta kontraŭveraĵon,
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
De tiuj, kiuj forlasas la ĝustan vojon, Por iri la vojojn de mallumo,
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
Kiuj ĝojas, kiam ili faras malbonon, Trovas plezuron en la malordo de la malboneco,
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
Kies vojoj estas malrektaj Kaj kies irado deflankiĝis;
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
Por savi vin de fremda virino, De edzino ne via, kies paroloj estas glataj,
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
Kiu forlasas la amikon de sia juneco, Kaj forgesas la ligon de sia Dio;
A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
Ĉar ŝia domo kondukas al morto, Kaj ŝiaj paŝoj al la inferuloj;
Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
Ĉiuj, kiuj eniras al ŝi, ne revenas, Kaj ne reatingas la vojon de la vivo;
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
Ke vi iru la vojon de bonuloj, Kaj sekvu la paŝosignojn de piuloj.
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
Ĉar la piuloj loĝos sur la tero, Kaj la senpekuloj restos sur ĝi;
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
Sed la malpiuloj estos ekstermitaj de sur la tero, Kaj la maliculoj estos malaperigitaj de tie.
A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.