Job 6

Ijob respondis kaj diris:
Jób pedig felele, és monda:
Se estus pesita mia ĉagreno, Kaj samtempe estus metita sur la pesilon mia suferado,
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Ĝi estus nun pli peza, ol la sablo ĉe la maroj; Pro tio miaj vortoj estas plenaj de plendo.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Ĉar la sagoj de la Plejpotenculo estas en mi, Ilian venenon trinkas mia spirito; La teruraĵoj de Dio direktiĝis sur min.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Ĉu krias sovaĝa azeno sur herbo? Ĉu bovo blekas kolere ĉe sia manĝaĵo?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Ĉu oni manĝas sengustaĵon sen salo? Ĉu havas guston la albumeno de ovo?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Kion ne volis tuŝi mia animo, Tio nun estas abomeninde mia manĝaĵo.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Ho, se mia peto plenumiĝus, Kaj se Dio donus al mi tion, kion mi esperas!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Ho, se Dio komencus kaj disbatus min, Donus liberecon al Sia mano kaj frakasus min!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Tio estus ankoraŭ konsolo por mi; Kaj mi ĝojus, se en la turmento Li ne kompatus, Ĉar mi ne forpuŝis ja la vortojn de la Sanktulo.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Kio estas mia forto, ke mi persistu? Kaj kia estas mia fino, ke mi havu paciencon?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Ĉu mia forto estas forto de ŝtonoj? Ĉu mia karno estas kupro?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Mi havas ja nenian helpon, Kaj savo estas forpuŝita for de mi.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Al malfeliĉulo decas kompato de amiko, Eĉ se li forlasas la timon antaŭ la Plejpotenculo.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Miaj fratoj trompas kiel torento, Kiel akvaj fluegoj, kiuj pasas,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Kiuj estas malklaraj pro glacio, En kiuj kaŝas sin neĝo;
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;
En la tempo de degelo ili malaperas, En la tempo de varmego ili forŝoviĝas de sia loko.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Ili forklinas la direkton de sia vojo, Iras en la dezerton, kaj malaperas.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.
Serĉas ilin per sia rigardo la vojoj de Tema, Esperas je ili la karavanoj el Ŝeba;
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Sed ili hontas pro sia fido; Ili aliras, kaj ruĝiĝas de honto.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Nun vi neniiĝis; Vi ekvidis teruraĵon, kaj ektimis.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Ĉu mi diris: Donu al mi, El via havaĵo donacu pro mi,
Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Savu min el la mano de premanto, Aŭ liberigu min el la mano de turmentantoj?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Instruu min, kaj mi eksilentos; Komprenigu al mi, per kio mi pekis.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Kial vi mallaŭdas pravajn vortojn? Kaj kion povas instrui la moralinstruanto el vi?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Ĉu vi intencas riproĉi pro vortoj? Sed paroloj de malesperanto iras al la vento.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Eĉ orfon vi atakus, Kaj sub via amiko vi fosus.
Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!
Nun, ĉar vi komencis, rigardu min; Ĉu mi mensogos antaŭ via vizaĝo?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Rigardu denove, vi ne trovos malpiaĵon; Ripetu, vi trovos mian pravecon en la afero.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Ĉu estas peko sur mia lango? Ĉu mia palato ne komprenas tion, kio estas malbona?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?