Job 19

Ijob respondis kaj diris:
Felele pedig Jób, és monda:
Ĝis kiam vi afliktados mian animon Kaj turmentados min per paroloj?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Jen jam dek fojojn vi malhonoras min; Vi ne hontas premi min.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Se mi efektive eraris, Mia eraro restos ĉe mi.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Se efektive vi volas montri vin pli grandaj ol mi, Kaj vi riproĉas al mi hontindaĵon,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Tiam sciu, ke Dio faris al mi maljustaĵon, Kaj ĉirkaŭis min per Sia reto.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Jen mi krias pri maljusteco, sed mi ne ricevas respondon; Mi vokas, sed mi ne ricevas juĝon.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Mian vojon Li baris, ke mi ne povas transiri, Kaj sur mian irejon Li metis mallumon.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Mian honoron Li detiris de mi, Kaj deprenis la kronon de mia kapo.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Li disbatis min ĉirkaŭe tiel, ke mi pereas; Mian esperon Li elŝiris kiel arbon.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Ekflamis kontraŭ mi Lia kolero, Kaj Li rigardas min kiel Lian malamikon.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Kune venis Liaj taĉmentoj, kaj ebenigis kontraŭ mi sian vojon Kaj stariĝis sieĝe ĉirkaŭ mia tendo.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Miajn fratojn Li malproksimigis de mi, Kaj miaj konatoj forfremdiĝis de mi.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Miaj parencoj fortiriĝis, Kaj miaj konantoj forgesis min.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
La loĝantoj de mia domo kaj miaj servistinoj rigardas min kiel fremdulon; En iliaj okuloj mi fariĝis aligentulo.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Mian sklavon mi vokas, kaj li ne respondas; Per mia buŝo mi devas petegi lin.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Mia spiro fariĝis abomenata por mia edzino, Kaj mia petado por la filoj de mia ventro.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Eĉ la malgrandaj infanoj malestimas min; Kiam mi leviĝas, ili parolas kontraŭ mi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Abomenas min ĉiuj miaj intimuloj; Kaj tiuj, kiujn mi amis, turnis sin kontraŭ mi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Kun mia haŭto kaj kun mia karno kunkreskis miaj ostoj, Mi restis nur kun haŭto sur miaj dentoj.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Kompatu min, kompatu min, miaj amikoj; Ĉar la mano de Dio frapis min.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Kial vi persekutas min, kiel Dio, Kaj ne povas satiĝi de mia karno?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Ho, se miaj vortoj estus enskribitaj, Ho, se ili estus gravuritaj en libro,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Per fera skribilo kun plumbo, Gravuritaj por eterne sur roko!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Sed mi scias, ke mia Liberigonto vivas, Kaj fine Li leviĝos super la polvo.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Kaj post kiam mia haŭto estos tiel detruita Kaj mi estos senkorpa, mi vidos Dion;
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Lin vidos mi, kaj miaj okuloj vidos, ne fremdaj; Pri tio sopiregas mia interno en mia brusto.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Se vi diros: Kiel ni lin persekutu, Kaj ni trovu kontraŭ li la radikon de la afero,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Tiam timu glavon; Ĉar furioza estas la glavo kontraŭ malbonagoj, Por ke vi sciu, ke ekzistas juĝo.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!