Psalms 120

Een lied op Hammaaloth. Ik heb tot den HEERE geroepen in mijn benauwdheid, en Hij heeft mij verhoord.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

O HEERE! red mijn ziel van de valse lippen, van de bedriegelijke tong.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Wat zal U de bedriegelijke tong geven, of wat zal zij U toevoegen?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Scherpe pijlen eens machtigen, mitsgaders gloeiende jeneverkolen.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

O, wee mij, dat ik een vreemdeling ben in Mesech, dat ik in de tenten Kedars wone.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Mijn ziel heeft lang gewoond bij degenen, die den vrede haten.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Ik ben vreedzaam; maar als ik spreek, zijn zij aan den oorlog.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*