Psalms 104

Loof den HEERE, mijn ziel! O HEERE, mijn God! Gij zijt zeer groot, Gij zijt bekleed met majesteit en heerlijkheid.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Hij bedekt Zich met het licht, als met een kleed; Hij rekt den hemel uit als een gordijn.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Die Zijn opperzalen zoldert in de wateren, Die van de wolken Zijn wagen maakt, Die op de vleugelen des winds wandelt.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

Hij maakt Zijn engelen geesten, Zijn dienaars tot een vlammend vuur.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Hij heeft de aarde gegrond op haar grondvesten; zij zal nimmermeer noch eeuwiglijk wankelen.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Gij hadt ze met den afgrond als een kleed overdekt; de wateren stonden boven de bergen.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Van Uw schelden vloden zij, zij haastten zich weg voor de stem Uws donders.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

De bergen rezen op, de dalen daalden, ter plaatse, die Gij voor hen gegrond hadt.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Gij hebt een paal gesteld, dien zij niet overgaan zullen; zij zullen de aarde niet weder bedekken.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Die de fonteinen uitzendt door de dalen, dat zij tussen de gebergten henen wandelen.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Zij drenken al het gedierte des velds; de woudezels breken er hun dorst mede.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Bij dezelve woont het gevogelte des hemels, een stem gevende van tussen de takken.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Hij drenkt de bergen uit Zijn opperzalen; de aarde wordt verzadigd van de vrucht Uwer werken.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Hij doet het gras uitspruiten voor de beesten, en het kruid tot dienst des mensen, doende het brood uit de aarde voortkomen.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

En den wijn, die het hart des mensen verheugt, doende het aangezicht blinken van olie; en het brood, dat het hart des mensen sterkt.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

De bomen des HEEREN worden verzadigd, de cederbomen van Libanon, die Hij geplant heeft;

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Alwaar de vogeltjes nestelen; des ooievaars huis zijn de dennebomen.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

De hoge bergen zijn voor de steenbokken; de steenrotsen zijn een vertrek voor de konijnen.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Hij heeft de maan gemaakt tot de gezette tijden, de zon weet haar ondergang.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Gij beschikt de duisternis, en het wordt nacht, in denwelken al het gedierte des wouds uittreedt:

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

De jonge leeuwen, briesende om een roof, en om hun spijs van God te zoeken.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

De zon opgaande, maken zij zich weg, en liggen neder in hun holen.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

De mens gaat dan uit tot zijn werk, en naar zijn arbeid tot den avond toe.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Hoe groot zijn Uw werken, o HEERE! Gij hebt ze alle met wijsheid gemaakt; het aardrijk is vol van Uw goederen.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Deze zee, die groot en wijd van ruimte is, daarin is het wriemelende gedierte, en dat zonder getal, kleine gedierten met grote.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Daar wandelen de schepen, en de Leviathan, dien Gij geformeerd hebt, om daarin te spelen.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Zij allen wachten op U, dat Gij hun hun spijze geeft te zijner tijd.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Geeft Gij ze hun, zij vergaderen ze; doet Gij Uw hand open, zij worden met goed verzadigd.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Verbergt Gij Uw aangezicht, zij worden verschrikt; neemt Gij hun adem weg, zij sterven, en zij keren weder tot hun stof.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Zendt Gij Uw Geest uit, zo worden zij geschapen, en Gij vernieuwt het gelaat des aardrijks.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

De heerlijkheid des HEEREN zij tot in der eeuwigheid; de HEERE verblijde Zich in Zijn werken.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Als Hij de aarde aanschouwt, zo beeft zij; als Hij de bergen aanroert, zo roken zij.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Ik zal den HEERE zingen in mijn leven; ik zal mijn God psalmzingen, terwijl ik nog ben.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Mijn overdenking van Hem zal zoet zijn; ik zal mij in den HEERE verblijden.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

De zondaars zullen van de aarde verdaan worden, en de goddelozen zullen niet meer zijn. Loof den HEERE, mijn ziel! Hallelujah!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!