Lamentations 5

5:1

Gedenk, HEERE, wat ons geschied is, aanschouw het, en zie onzen smaad aan.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Ons erfdeel is tot de vreemdelingen gewend, onze huizen tot de uitlanders.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Wij zijn wezen zonder vader, onze moeders zijn als de weduwen.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Ons water moeten wij voor geld drinken; ons hout komt ons op prijs te staan.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Wij lijden vervolging op onze halzen; zijn wij moede, men laat ons geen rust.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Wij hebben den Egyptenaar de hand gegeven, en den Assyriër, om met brood verzadigd te worden.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Onze vaders hebben gezondigd, en zijn niet meer, en wij dragen hun ongerechtigheden.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Knechten heersen over ons; er is niemand, die ons uit hun hand rukke.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Wij moeten ons brood met gevaar onzes levens halen, vanwege het zwaard der woestijn.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Onze huid is zwart geworden gelijk een oven, vanwege den geweldigen storm des hongers.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Zij hebben de vrouwen te Sion verkracht, en de jonge dochters in de steden van Juda.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

De vorsten zijn door hunlieder hand opgehangen; de aangezichten der ouden zijn niet geëerd geweest.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Zij hebben de jongelingen weggenomen, om te malen, en de jongens struikelen onder het hout.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

De ouden houden op van de poort, de jongelingen van hun snarenspel.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

De vreugde onzes harten houdt op, onze rei is in treurigheid veranderd.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

De kroon onzes hoofds is afgevallen; o wee nu onzer, dat wij zo gezondigd hebben!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Daarom is ons hart mat, om deze dingen zijn onze ogen duister geworden.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Om des bergs Sions wil, die verwoest is, waar de vossen op lopen.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Gij, o HEERE, zit in eeuwigheid, Uw troon is van geslacht tot geslacht.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Waarom zoudt Gij ons steeds vergeten? Waarom zoudt Gij ons zo langen tijd verlaten?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

HEERE, bekeer ons tot U, zo zullen wij bekeerd zijn; vernieuw onze dagen als van ouds.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Want zoudt Gij ons ganselijk verwerpen? Zoudt Gij zozeer tegen ons verbolgen zijn?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!