Psalms 55

Přednímu kantoru na neginot, vyučující žalm Davidův.

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

Slyš, ó Bože, modlitbu mou, a neskrývej se před prosbou mou.

Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

Pozoruj a vyslyš mne, neboť naříkám v úpění svém, a kormoutím se,

Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

A to pro křik nepřítele, pro nátisk bezbožníka; neboť sčítají na mne lživé věci, a s vzteklostí se proti mně postavují.

Az ellenségnek szaváért *és* a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és *nagy* dühösséggel ellenkeznek velem.

Srdce mé bolestí ve mně, a strachové smrti připadli na mne.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Bázeň a strach přišel na mne, a hrůza přikvačila mne.

Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

I řekl jsem: Ó bych měl křídla jako holubice, zaletěl bych a poodpočinul.

Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Aj, daleko bych se vzdálil, a přebýval bych na poušti. Sélah.

Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

Pospíšil bych ujíti větru prudkému a vichřici.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

Zkaz je, ó Pane, změť jazyk jejich, neboť jsem spatřil bezpráví a rozbroj v městě.

Rontsd meg Uram, *és* oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Dnem i nocí ty věci je obkličují po zdech jeho, a v prostředku jeho jest nepravost a převrácenost.

Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Těžkosti jsou u prostřed něho, aniž vychází chytrost a lest z ulic jeho.

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Nebo ne nějaký nepřítel útržky mi činil, sic jinak snesl bych to; ani ten, kdož mne nenávidí, pozdvihl se proti mně, nebo skryl bych se před ním:

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz *azt* elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

Ale ty, člověče mně rovný, vůdce můj a domácí můj;

Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

Ješto jsme spolu mile tajné rady držívali, a do domu Božího společně chodívali.

A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Ó by je smrt náhle přikvačila, tak aby za živa sstoupiti musili do pekla; nebo jest nešlechetnost v příbytcích jejich a u prostřed nich.

A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

Já pak k Bohu volati budu, a Hospodin vysvobodí mne.

Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

U večer, i ráno, též o poledni modliti se, a nezbedně volati budu, až i vyslyší hlas můj.

Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Vykoupíť duši mou, tak aby v pokoji byla před válkou proti mně; nebo veliké množství bylo jich při mně.

Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

Vyslyšíť Bůh silný, a je ssouží, (neboť sedí od věčnosti, Sélah), proto že nenapravují, aniž se bojí Boha.

Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

Vztáhl ruce své na ty, kteříž s ním pokoj měli, a zrušil smlouvu svou.

Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

Libější než máslo byla slova úst jeho, ale v srdci boj; měkčejší nad olej řeči jeho, a však byly jako mečové.

A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Uvrz na Hospodina břímě své, a onť opatrovati tě bude, aniž dopustí, aby na věky pohnut byl spravedlivý. [ (Psalms 55:24) Ale onyno, ty Bože, svedeš do jámy zatracení; lidé zajisté vražedlní a lstiví nedojdou polovice dnů svých, já pak v tebe doufati budu. ]

Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. * (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. *