Psalms 50

Žalm Azafovi. Bůh silný, Bůh Hospodin mluvil, a přivolal zemi od východu slunce i od západu jeho.

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Z Siona v dokonalé kráse Bůh zastkvěl se.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Béřeť se Bůh náš, a nebude mlčeti; oheň před ním vše zžírati bude, a vůkol něho vichřice náramná.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Zavolal nebes s hůry i země, aby soudil lid svůj, řka:

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Shromažďte mi svaté mé, kteříž smlouvu se mnou učinili při obětech.

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

I budou vypravovati nebesa spravedlnost jeho; nebo sám Bůh soudce jest. Sélah.

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Slyš, lide můj, a buduť mluviti, Izraeli, a buduť tebou osvědčovati. Já zajisté Bůh, Bůh tvůj jsem.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nechci tě obviňovati z příčiny obětí tvých, ani zápalů tvých, že by vždycky přede mnou nebyli.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Nevezmuť z domu tvého volka, ani z chlévů tvých kozlů.

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Nebo má jest všecka zvěř lesní, i hovada na tisíci horách.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Já znám všecko ptactvo po horách, a zvěř polní před sebou mám.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Zlačním-li, nic tobě o to nedím; nebo můj jest okršlek zemský i plnost jeho.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Zdaliž jídám maso z volů, a pijím krev kozlovou?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Obětuj Bohu obět chvály, a plň Nejvyššímu své sliby;

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

A vzývej mne v den ssoužení, vytrhnu tě, a ty mne budeš slaviti.

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Sic jinak bezbožníku praví Bůh: Což tobě do toho, že ty vypravuješ ustanovení má, a béřeš smlouvu mou v ústa svá,

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Poněvadž jsi vzal v nenávist kázeň, a zavrhl jsi za sebe slova má.

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Vidíš-li zloděje, hned s ním běžíš, a s cizoložníky díl svůj máš.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Ústa svá pouštíš ke zlému, a jazyk tvůj skládá lest.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Usazuješ se, a mluvíš proti bratru svému, a na syna matky své lehkost uvodíš.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

To jsi činil, a já mlčel jsem. Měl-liž jsi ty se domnívati, že já tobě podobný budu? Nýbrž trestati tě budu, a představímť to před oči tvé.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

Srozumějtež tomu již aspoň vy, kteříž se zapomínáte na Boha, abych snad nepochytil, a nebyl by, kdo by vytrhl.

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Kdož obětuje obět chvály, tenť mne uctí, a tomu, kdož napravuje cestu svou, ukáži spasení Boží.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.