Psalms 31

Přednímu zpěváku, žalm Davidův.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

V tebe, Hospodine, doufám, nedejž mi zahanbenu býti na věky, pro spravedlnost svou vysvoboď mne.

Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

Nakloň ke mně ucha svého, rychle vytrhni mne; budiž mi pevnou skalou a domem ohraženým, abys mne zachoval.

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

Nebo skála má a hrad můj ty jsi, protož pro jméno své veď i doveď mne.

Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Vyveď mne z leči, kterouž polékli na mne; nebo síla má ty jsi.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

V ruce tvé poroučím ducha svého, nebo jsi mne vykoupil, Hospodine, Bože silný a věrný.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

Nenávidím těch, kteříž následují pouhých marností, nebo já v Hospodinu naději skládám.

Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Plésati a radovati se budu v milosrdenství tvém, že jsi vzezřel na mé trápení, a poznal jsi v ssoužení duši mou.

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat *és* megismered a háborúságokban lelkemet;

Aniž jsi mne zavřel v ruce nepřítele, ale postavil jsi na širokosti nohy mé.

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, *sőt* tágas térre állatod lábaimat.

Smiluj se nade mnou, Hospodine, nebo jsem ssoužen, tak že usvadla zámutkem tvář má, duše má, i život můj.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Žalostí zajisté zhynulo zdraví mé, a léta má od úpění, zemdlena bídou mou síla má, a kosti mé vyprahly.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban *múlnak* éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

U všech nepřátel svých jsem v pohanění, a nejvíce u sousedů, známým pak svým jsem strašidlem; kteříž mne vídají vně, utíkají přede mnou.

Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

Vyšel jsem z paměti tak, jako mrtvý, učiněn jsem jako nádoba rozražená.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Nebo slýchám utrhání mnohých, strach odevšad, když se proti mně spolu puntují, lstivě přemýšlejíce, jak by odjali duši mou.

Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

Ale já v tobě naději skládám, Hospodine; řekl jsem: Bůh můj jsi ty.

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

V rukou tvých jsou časové moji, vytrhni mne z ruky nepřátel mých a těch, kteříž mne stihají.

Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

Osvěť tvář svou nad služebníkem svým, zachovej mne pro milosrdenství své.

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

Hospodine, ať nejsem zahanben, nebo jsem tě vzýval; nechať jsou zahanbeni bezbožníci, a skroceni v pekle.

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg *és* pusztuljanak a Seolba.

Oněmějte rtové lživí, kteříž mluví proti spravedlivému tvrdě, pyšně a s potupou.

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Ó jak veliká jest dobrotivost tvá, kterouž jsi odložil těm, jenž se bojí tebe, a kterouž jsi činíval doufajícím v tebe před syny lidskými.

Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, *és* megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Ty je skrýváš v skrýši oblíčeje svého před vysokomyslností člověka, skrýváš je jako v stanu před jazyky svárlivými.

Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

Požehnaný buď Hospodin, nebo prokázal ke mně divné milosrdenství své jako v městě ohraženém.

Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

Já zajisté když jsem pospíchal, řekl jsem: Zavrženť jsem od očí tvých, ale ty jsi vyslyšel hlas pokorných modliteb mých, když jsem k tobě volal.

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

Milujtež Hospodina všickni svatí jeho, neboť ostříhá věřících Hospodin, a též odplací vrchovatě tomu, kdož pýchu provodí. [ (Psalms 31:25) Zmužile sobě čiňte, (a posilní Bůh srdce vašeho), všickni, kteříž naději máte v Hospodinu. ]

Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! * (Psalms 31:25) Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! *