Psalms 3

Žalm Davidův, když utíkal před Absolonem synem svým.

Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.

Hospodine, jakť jsou mnozí nepřátelé moji! Mnozí povstávají proti mně.

Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

Mnozí mluví o duši mé: Nemáť tento žádné pomoci v Bohu.

Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

Ale ty, Hospodine, jsi štítem vůkol mne, slávou mou, a kterýž povyšuješ hlavy mé.

De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

Hlasem svým volal jsem k Hospodinu, a vyslyšel mne s hory svaté své. Sélah.

Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.

Já jsem lehl, a spal jsem, i zas procítil; nebo mne zdržoval Hospodin.

Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

Nebuduť se báti mnoha tisíců lidí, kteříž se vůkol kladou proti mně.

Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

Povstaniž, Hospodine, zachovej mne, Bože můj, kterýž jsi zbil všech nepřátel mých líce, a zuby bezbožníků zvyrážel. [ (Psalms 3:9) Tvéť, ó Hospodine, jest spasení, a nad lidem tvým požehnání tvé. Sélah. ]

Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. *legyen* a te népeden a te áldásod. Szela. * a te népeden a te áldásod. Szela. *