Psalms 18

Přednímu zpěváku, služebníka Hospodinova Davida, kterýž mluvil Hospodinu slova písně této v ten den, v němž ho vysvobodil Hospodin z ruky všech nepřátel jeho i z ruky Saulovy, a řekl:

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

Z vnitřnosti srdce miluji tě, Hospodine, sílo má.

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

Hospodin skála má a hrad můj, i vysvoboditel můj, Bůh silný můj, skála má, v němž naději skládám, štít můj a roh spasení mého, mé útočiště.

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Chvály hodného vzýval jsem Hospodina, a od nepřátel svých byl jsem vyproštěn.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Obklíčilyť mne byly bolesti smrti, a proudové nešlechetných předěsili mne.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

Bylyť jsou mne obklíčily bolesti hrobu, osídla smrti zachvátila mne.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

V úzkosti své vzýval jsem Hospodina, a k Bohu svému volal jsem, i vyslyšel z chrámu svého hlas můj, a volání mé před oblíčejem jeho přišlo v uši jeho.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Tehdy pohnula se a zatřásla země, základové hor pohnuli se, a třásli se pro rozhněvání jeho.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Dým vystupoval z chřípí jeho, a oheň zžírající z úst jeho, od něhož se uhlí rozpálilo.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

Nakloniv nebes, sstoupil, a mrákota byla pod nohami jeho.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

A sedě na cherubínu, letěl, letěl na peří větrovém.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

Udělal sobě z temností skrýši,vůkol sebe stánek svůj z temných vod a hustých oblaků.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Od blesku před ním oblakové jeho rozehnáni jsou, krupobití i uhlí řeřavé.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

I hřímal na nebi Hospodin, a Nejvyšší vydal zvuk svůj, i krupobití a uhlí řeřavé.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

Vystřelil i střely své, a rozptýlil je, a blýskáním častým porazil je.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

I ukázaly se hlubiny vod, a odkryti jsou základové okršlku pro žehrání tvé, Hospodine, pro dchnutí větru chřípí tvých.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Poslav s výsosti, uchopil mne, vytáhl mne z velikých vod.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

Vytrhl mne od nepřítele mého silného, a od těch, kteříž mne nenáviděli, ačkoli silnější mne byli.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Předstihliť jsou mne byli v den trápení mého, ale Hospodin byl mi podpora.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

Kterýž vyvedl mne na prostranno, vytrhl mne, nebo mne sobě oblíbil.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, podlé čistoty rukou mých nahradil mi.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

Nebo jsem ostříhal cest Hospodinových, aniž jsem se bezbožně strhl Boha svého.

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

Všickni zajisté soudové jeho jsou přede mnou, a ustanovení jeho neodložil jsem od sebe.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

Nýbrž upřímě choval jsem se k němu, a vystříhal jsem se nepravosti své.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

Protož odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, podlé čistoty rukou mých, kteráž jest před očima jeho.

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

Ty, Pane, s milosrdným milosrdně nakládáš, a k člověku upřímému upřímě se máš.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

K sprostnému sprostně se ukazuješ, a s převráceným převráceně zacházíš.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

Lid pak ssoužený vysvobozuješ, a oči vysoké snižuješ.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

Ty zajisté rozsvěcuješ svíci mou; Hospodin Bůh můj osvěcuje temnosti mé.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Nebo v tobě proběhl jsem vojsko, a v Bohu svém přeskočil jsem i zed.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

Boha tohoto silného cesta jest dokonalá, výmluvnosti Hospodinovy jsou přečištěné, onť jest štít všech, kteříž v něho doufají.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

Nebo kdo jest Bohem kromě Hospodina, a kdo skalou kromě Boha našeho?

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Ten Bůh silný přepasuje mne udatností, a činí dokonalou cestu mou.

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

Činí nohy mé jako laní, a na vysokostech mých postavuje mne.

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

Učí ruce mé boji, tak že lámi i lučiště ocelivé rukama svýma.

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

Tys mi také dodal štítu spasení svého, a pravice tvá podpírala mne, a dobrotivost tvá mne zvelebila.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Rozšířil jsi krokům mým místo pode mnou, a nepodvrtly se nohy mé.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Honil jsem nepřátely své, a postihl jsem je, aniž jsem se navrátil, až jsem je vyhubil.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Tak jsem je zranil, že nemohli povstati, padše pod nohy mé.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Ty jsi zajisté mne přepásal udatností k boji, povstávající proti mně sehnul jsi pode mne.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

Nýbrž dals mi šíji nepřátel mých, abych ty, kteříž mne nenáviděli, vyplénil.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

Volaliť jsou, ale nebylo spomocníka k Hospodinu, ale nevyslyšel jich.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

I potřel jsem je jako prach u povětří, jako bláto na ulicích rozšlapal jsem je.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

Ty jsi mne vyprostil z různic lidu, a postavils mne v hlavu národům; lid, kteréhož jsem neznal, sloužil mi.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

Jakž jen zaslechli, uposlechli mne, cizozemci lhali mi.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

Cizozemci svadli a třásli se v ohradách svých.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

Živť jest Hospodin, a požehnaná skála má; protož buď vyvyšován Bůh spasení mého,

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Bůh silný, kterýž mi pomsty poroučí, a podmaňuje mi lidi.

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

Ty jsi vysvoboditel můj z moci nepřátel mých, také i nad povstávající proti mně vyvýšils mne, a od člověka ukrutného vyprostils mne.

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

A protož chváliti tě budu mezi národy, ó Hospodine, a jménu tvému žalmy prozpěvovati, [ (Psalms 18:51) Kterýž tak důstojně vysvobozuješ krále svého, a činíš milosrdenství pomazanému svému Davidovi, i semeni jeho až na věky. ]

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *