Psalms 102

Modlitba chudého, když sevřín jsa, před Hospodinem vylévá žádosti své.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Hospodine, slyš modlitbu mou, a volání mé přijdiž k tobě.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Neskrývej tváři své přede mnou, v den ssoužení mého nakloň ke mně ucha svého; když k tobě volám, rychle vyslyš mne.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Nebo mizejí jako dým dnové moji, a kosti mé jako ohniště vypáleny jsou.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Poraženo jest jako bylina, a usvadlo srdce mé, tak že jsem chleba svého jísti zapomenul.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Od hlasu lkání mého přilnuly kosti mé k kůži mé.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Podobný jsem učiněn pelikánu na poušti, jsem jako výr na pustinách.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Bdím, a jsem jako vrabec osamělý na střeše.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Každý den utrhají mi nepřátelé moji, a posměvači moji proklínají mnou.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Nebo jídám popel jako chléb, a k nápoji svému slz přiměšuji,

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Pro rozhněvání tvé a zažžený hněv tvůj; nebo zdvihna mne, hodils mnou.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Dnové moji jsou jako stín nachýlený, a já jako tráva usvadl jsem.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Ale ty, Hospodine, na věky zůstáváš, a památka tvá od národu až do pronárodu.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Ty povstana, smiluješ se nad Sionem, nebo čas jest učiniti milost jemu, a čas uložený přišel.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Nebo líbost mají služebníci tvoji v kamení jeho, a nad prachem jeho slitují se,

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Aby se báli pohané jména Hospodinova, a všickni králové země slávy tvé,

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Když by Hospodin vzdělal Sion, a ukázal se v slávě své,

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Když by popatřil k modlitbě poníženého lidu, nepohrdaje modlitbou jejich.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Budeť to zapsáno pro budoucí potomky, a lid, kterýž má stvořen býti, chváliti bude Hospodina,

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Že shlédl s výsosti svatosti své. Hospodin s nebe na zemi že popatřil,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Aby vyslyšel vzdychání vězňů, a rozvázal ty, kteříž již k smrti oddání byli,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Aby vypravovali na Sionu jméno Hospodinovo, a chválu jeho v Jeruzalémě,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Když se spolu shromáždí národové a království, aby sloužili Hospodinu.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Ztrápilť jest na cestě sílu mou, ukrátil dnů mých,

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Až jsem řekl: Můj Bože, nebeř mne u prostřed dnů mých; od národu zajisté až do pronárodu jsou léta tvá,

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

I prvé nežlis založil zemi, a dílo rukou svých, nebesa.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Onať pominou, ty pak zůstáváš; všecky ty věci jako roucho zvetšejí, jako oděv změníš je, a změněny budou.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Ty pak jsi tentýž, a léta tvá nikdy nepřestanou. [ (Psalms 102:29) Synové služebníků tvých bydliti budou, a símě jejich zmocní se před tebou. ]

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *