Proverbs 8

Zdaliž moudrost nevolá, a rozumnost nevydává hlasu svého?

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

Na vrchu vysokých míst, u cesty, na rozcestí stojí,

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

U bran, kudy se chodí do města, a kudy se chodí dveřmi, volá, řkuci:

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

Na vásť, ó muži, volám, a hlas můj jest k synům lidským.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*

Poučte se hloupí opatrnosti, a blázni srozumějte srdcem.

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Poslouchejtež, nebo znamenité věci mluviti budu, a otevření rtů mých pouhou pravdu.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Jistě žeť pravdu zvěstují ústa má, a ohavností jest rtům mým bezbožnost.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

Spravedlivé jsou všecky řeči úst mých, není v nich nic křivého ani převráceného.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Všecky pravé jsou rozumějícímu, a přímé těm, kteříž nalézají umění.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

Přijmětež cvičení mé raději než stříbro, a umění raději než zlato nejvýbornější.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

Nebo lepší jest moudrost než drahé kamení, tak že jakékoli věci žádostivé vrovnati se jí nemohou.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

Já moudrost bydlím s opatrností, a umění pravé prozřetelnosti přítomné mám.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Bázeň Hospodinova jest v nenávisti míti zlé, pýchy a vysokomyslnosti, i cesty zlé a úst převrácených nenávidím.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Má jest rada i šťastný prospěch, jáť jsem rozumnost, a má jest síla.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Skrze mne králové kralují, a knížata ustanovují věci spravedlivé.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Skrze mne knížata panují, páni i všickni soudcové zemští.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

Já milující mne miluji, a kteříž mne pilně hledají, nalézají mne.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Bohatství a sláva při mně jest, zboží trvánlivé i spravedlnost.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Lepší jest ovoce mé než nejlepší zlato, i než ryzí, a užitek můj než stříbro výborné.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Stezkou spravedlnosti vodím, prostředkem stezek soudu,

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

Abych těm, kteříž mne milují, přidědila zboží věčné, a poklady jejich naplnila.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

Hospodin měl mne při počátku cesty své, před skutky svými, přede všemi časy.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Před věky ustanovena jsem, před počátkem, prvé než byla země.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Když ještě nebylo propasti, zplozena jsem, když ještě nebylo studnic oplývajících vodami.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Prvé než hory založeny byly, než byli pahrbkové, zplozena jsem;

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

Ještě byl neučinil země a rovin, ani začátku prachu okršlku zemského.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

Když připravoval nebesa, byla jsem tu, když vyměřoval okrouhlost nad propastí;

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Když upevňoval oblaky u výsosti, když utvrzoval studnice propasti;

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

Když ukládal moři cíl jeho, a vodám, aby nepřestupovaly rozkázaní jeho, když vyměřoval základy země:

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Tehdáž byla jsem od něho pěstována, a byla jsem jeho potěšení na každý den, anobrž hrám před ním každého času;

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

Hrám i na okršlku země jeho, a rozkoše mé s syny lidskými.

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.

A tak tedy, synové, poslechněte mne, nebo blahoslavení jsou ostříhající cest mých.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

Poslouchejte cvičení, a nabuďte rozumu, a nerozpakujte se.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Blahoslavený člověk, kterýž mne slýchá, bdě u dveří mých na každý den, šetře veřejí dveří mých.

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

Nebo kdož mne nalézá, nalézá život, a dosahuje lásky od Hospodina.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

Ale kdož hřeší proti mně, ukrutenství provodí nad duší svou; všickni, kteříž mne nenávidí, milují smrt.

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!