Proverbs 6

Synu můj, slíbil-lis za přítele svého, podal-lis cizímu ruky své,

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, *és* kezedet adván, kötelezted magadat másért:

Zapleten jsi slovy úst svých, jat jsi řečmi úst svých.

Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

Učiniž tedy toto, synu můj, a vyprosť se, poněvadžs se dostal v ruku přítele svého. Jdi, pokoř se, a probuď přítele svého.

Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

Nedej usnouti očím svým, a zdřímati víčkám svým.

Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

Vydři se jako srna z ruky, a jako pták z ruky čižebníka.

Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a *vadász* kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

Jdi k mravenci, lenochu, shlédni cesty jeho, a nabuď moudrosti.

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

Kterýž nemaje vůdce, ani správce, ani pána,

A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

Připravuje v létě pokrm svůj, shromažďuje ve žni potravu svou.

Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

Dokudž lenochu ležeti budeš? Skoro-liž vstaneš ze sna svého?

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Maličko pospíš, maličko zdřímeš, maličko složíš ruce, abys poležel,

Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

V tom přijde jako pocestný chudoba tvá, a nouze tvá jako muž zbrojný.

Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

Člověk nešlechetný, muž nepravý chodí v převrácenosti úst.

Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

Mhourá očima svýma, mluví nohama svýma, ukazuje prsty svými.

A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

Převrácenost všeliká jest v srdci jeho, smýšlí zlé všelikého času, sváry rozsívá.

Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

A protož v náhle přijde bída jeho, rychle setřín bude, a nebudeť uléčení.

Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

Těchto šesti věcí nenávidí Hospodin, a sedmá ohavností jest duši jeho:

E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

Očí vysokých, jazyka lživého, a rukou vylévajících krev nevinnou,

A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

Srdce, kteréž ukládá myšlení nepravá, noh kvapných běžeti ke zlému,

Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

Svědka lživého, mluvícího lež, a toho, jenž rozsívá různice mezi bratřími.

A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

Ostříhejž, synu můj, přikázaní otce svého, a neopouštěj naučení matky své.

Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

Přivazuj je k srdci svému ustavičně, a k hrdlu svému je připínej.

Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

Kamžkoli půjdeš, ono tě zprovodí, když spáti budeš, bude tě ostříhati, a když procítíš, bude s tebou rozmlouvati,

Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

(Nebo přikázaní jest svíce, a naučení světlo, a cesta života jsou domlouvání vyučující),

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

Aby tě ostříhalo od ženy zlé, od úlisnosti jazyka ženy cizí.

Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

Nežádejž krásy její v srdci svém, a nechať tě nejímá víčky svými.

Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

Nebo příčinou ženy cizoložné zchudl bys až do kusu chleba, anobrž žena cizoložná drahou duši ulovuje.

Mert a parázna asszony miatt *jut az ember* egy darab kenyérre, és *más* férfi felesége drága életet vadász!

Může-liž kdo skrýti oheň v klíně svém, aby roucho jeho se nepropálilo?

Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

Může-liž kdo choditi po uhlí řeřavém, aby nohy jeho se neopálily?

Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

Tak kdož vchází k ženě bližního svého, nebudeť bez viny, kdož by se jí koli dotkl.

Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

Neuvozují potupy na zloděje, jestliže by ukradl, aby nasytil život svůj, když lační,

Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

Ač postižen jsa, navracuje to sedmernásobně, vším statkem domu svého nahražuje:

És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

Ale cizoložící s ženou blázen jest; kdož hubí duši svou, tenť to činí;

A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

Trápení a lehkosti dochází, a útržka jeho nebývá shlazena.

Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

Nebo zůřivý jest hněv muže, a neodpouštíť v den pomsty.

Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

Neohlídá se na žádnou záplatu, aniž přijímá, by i množství darů dával.

Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.