Proverbs 27

Nechlub se dnem zítřejším, nebo nevíš, coť ten den přinese.

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap *tereád.*

Nechať tě chválí jiní, a ne ústa tvá, cizí, a ne rtové tvoji.

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

Tíž má kamen, a váhu písek, ale hněv blázna těžší jest nad to obé.

Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

Ukrutnátě věc hněv a prudká prchlivost, ale kdo ostojí před závistí?

A búsulásban kegyetlenség *van,* és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

Lepší jest domlouvání zjevné, než milování tajné.

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Bezpečnější rány od přítele, než lahodná líbání nenávidícího.

Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

Duše sytá pohrdá i medem, ale duši lačné každá hořkost sladká.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

Jako pták zaletuje od hnízda svého, tak muž odchází od místa svého.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

Mast a kadění obveseluje srdce; tak sladkost přítele víc než rada vlastní.

*Mint* a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes *szavai is, melyek* lelke tanácsából *valók.*

Přítele svého a přítele otce svého neopouštěj, a do domu bratra svého nechoď v čas bídy své; lepšíť jest soused blízký, než bratr daleký.

A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

Buď moudrý, synu můj, a obvesel srdce mé, ať mám co odpovědíti tomu, kdož mi utrhá.

Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

Opatrný vida zlé, vyhne se, ale hloupí předce jdouce, těžkosti docházejí.

Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

Vezmi roucho toho, kterýž slíbil za cizího, a od toho, kdo za cizozemku slíbil, základ jeho.

Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

Tomu, kdož dobrořečí příteli svému hlasem velikým, ráno vstávaje, za zlořečení počteno bude.

A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

Kapání ustavičné v čas přívalu, a žena svárlivá rovní jsou sobě;

A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

Kdož ji schovává, schovává vítr, a jako mast v pravici voněti bude.

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

Železo železem se ostří; tak muž zostřuje tvář přítele svého.

*Miképen* egyik vassal a másikat élesítik, *a képen* az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

Kdo ostříhá fíku, jídá ovoce jeho; tak kdo ostříhá pána svého, poctěn bude.

*Mint* a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

Jakož u vodě tvář proti tváři se ukazuje, tak srdce člověka člověku.

Mint a vízben egyik orcza a másikat *megmutatja,* úgy egyik embernek szíve a másikat.

Propast a zahynutí nebývají nasyceni, tak oči člověka nasytiti se nemohou.

*Mint* a sír és a pokol meg nem elégednek, *úgy* az embernek szemei meg nem elégednek.

Teglík stříbra a pec zlata zkušuje, tak člověka pověst chvály jeho.

*Mint* az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében *próbáltatik meg, úgy* az ember az ő híre-neve szerint.

Bys blázna i v stupě mezi krupami píchem zopíchal, neodejde od něho bláznovství jeho.

Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

Pilně přihlídej k dobytku svému, pečuj o stáda svá.

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

Nebo ne na věky trvá bohatství, ani koruna do pronárodu.

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

Když zroste tráva, a ukazuje se bylina, tehdáž ať se shromažďuje seno s hor.

*Mikor* levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

Beránkové budou k oděvu tvému, a záplata pole kozelci.

Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

Nadto dostatek mléka kozího ku pokrmu tvému, ku pokrmu domu tvého, a živnosti děvek tvých.

És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.