Mark 15

A hned ráno uradivše se přední kněží s staršími a s zákoníky i se vším shromážděním, svázavše Ježíše, vedli jej a dali Pilátovi.

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

I otázal se ho Pilát: Ty-liž jsi král Židovský? A on odpověděv, řekl jemu: Ty pravíš.

És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

I žalovali na něj přední kněží mnoho. On pak nic neodpovídal.

És erősen vádolják vala őt a főpapok.

Tedy Pilát otázal se ho opět, řka: Nic neodpovídáš? Hle, jak mnoho proti tobě svědčí.

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

Ale Ježíš předce nic neodpověděl, takže se podivil Pilát.

Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

Ve svátek pak propouštíval jim jednoho z vězňů, za kteréhož by prosili.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

I byl jeden, kterýž sloul Barabbáš, jenž s svárlivými byl v vězení, kteříž v svadě vraždu byli spáchali.

Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

A zvolav zástup, počal prositi, aby učinil, jakož jim vždycky činíval.

És a sokaság kiáltván, kezdé kérni *Pilátust* arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

Pilát pak odpověděl jim, řka: Chcete-li, propustím vám krále Židovského?

Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

(Nebo věděl, že jsou jej z závisti vydali přední kněží.)

Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.

Ale přední kněží ponukli zástupu, aby jim raději propustil Barabbáše.

A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

A Pilát odpověděv, řekl jim zase: Což pak chcete, ať učiním tomu, kteréhož králem Židovským nazýváte?

Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

A oni opět zvolali: Ukřižuj ho.

És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

A Pilát pravil jim: I což jest zlého učinil? Oni pak více volali: Ukřižuj ho.

Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

Tedy Pilát, chtě lidu dosti učiniti, pustil jim Barabbáše, a dal jim Ježíše ubičovaného, aby byl ukřižován.

Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

Žoldnéři pak uvedli jej vnitř do síně, do radného domu, a svolali všecku sběř.

A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

I oblékli jej v šarlat, a korunu spletše z trní, vložili naň.

És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

I počali ho pozdravovati, řkouce: Zdráv buď, králi Židovský.

És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

A bili hlavu jeho třtinou, a plvali na něj, a sklánějíce kolena, klaněli se jemu.

És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

A když se jemu naposmívali, svlékli s něho šarlat, a oblékli jej v roucho jeho vlastní. I vedli jej, aby ho ukřižovali.

Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

I přinutili nějakého Šimona Cyrenenského, pomíjejícího je, (kterýž šel z pole, otce Alexandrova a Rufova,) aby vzal kříž jeho.

És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.

I vedli jej až na místo Golgota, to jest, (vyložil-li by,) popravné místo.

És vivék őt a Golgotha *nevű* helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

I dávali mu píti víno s mirrou, ale on nepřijal ho.

És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.

A ukřižovavše jej, rozdělili roucha jeho, mecíce o ně los, kdo by co vzíti měl.

És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

A byla hodina třetí, když ho ukřižovali.

Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

A byl nápis viny jeho napsán těmi slovy: Král Židovský.

Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

Ukřižovali také s ním dva lotry: jednoho na pravici a druhého na levici jeho.

Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

I naplněno jest písmo, řkoucí: A s nepravými počten jest.

És beteljesedék az írás, a mely *azt* mondja: És a bűnösök közé számláltaték.

A kteříž tudy chodili mimo něj, rouhali se jemu, potřásajíce hlavami svými, a říkajíce: Hahá, kterýž rušíš chrám Boží, a ve třech dnech jej zase vzděláváš,

Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

Spomoz sobě samému, a sstup s kříže.

Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

Též i přední kněží posmívajíce se, jeden k druhému s zákoníky pravili: Jinýmť jest pomáhal, sám sobě pomoci nemůže.

Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

Kristus král Izraelský, nechažť nyní sstoupí s kříže, ať uzříme a uvěříme. A i ti, kteříž s ním ukřižováni byli, útržku mu činili.

A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

A když byla hodina šestá, stala se tma po vší zemi až do hodiny deváté.

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

A v hodinu devátou zvolal Ježíš hlasem velikým, řka: Elói, Elói, lama zabachtani? jenž se vykládá: Bože můj, Bože můj, pročs mne opustil?

És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A někteří z okolo stojících, slyševše to, pravili: Hle, Eliáše volá.

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

A běžev jeden, naplnil houbu octem a vloživ na tresť, dával jemu píti, řka: Ponechte, uzříme, přijde-li Eliáš, aby jej složil.

Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.

Ježíš pak zvolav hlasem velikým, pustil duši.

Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

A opona v chrámě roztrhla se na dvé, od vrchu až dolů.

És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

Viděv pak to centurio, kterýž naproti stál, že tak volaje, vypustil duši, řekl: Jistě člověk tento Syn Boží byl.

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

Byly pak tu i ženy, zdaleka se dívajíce, mezi nimiž byla Maria Magdaléna, a Maria Jakuba menšího, a Jozesova mátě, a Salome.

Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

Kteréž, když ještě byl v Galilei, chodily za ním a posluhovaly jemu, i jiné mnohé, kteréž byly s ním vstoupily do Jeruzaléma.

A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

A když již byl večer, (že byl den připravování, to jest před sobotou,)

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

Přišed Jozef z Arimatie, počestná osoba úřadná, kterýž také očekával království Božího, směle všel ku Pilátovi a prosil za tělo Ježíšovo.

Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

Pilát pak podivil se, již-li by umřel. A povolav centuriona, otázal se ho, dávno-li je umřel.

Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

A zvěděv od centuriona, dal tělo Jozefovi.

És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

A Jozef koupiv plátna, a složiv ho s kříže, obvinul v plátno, i položil do hrobu, kterýž byl vytesán z skály, a přivalil kámen ke dveřům hrobovým.

Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

Ale Maria Magdaléna a Maria Jozesova dívaly se, kde by byl položen.

Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé *anyja,* nézik vala, hová helyezék.