Lamentations 5

5:1

Rozpomeň se, Hospodine, co se nám děje; popatř a viz pohanění naše.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Dědictví naše obráceno jest k cizím, domové naši k cizozemcům.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Sirotci jsme a bez otce, matky naše jsou jako vdovy.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Vody své za peníze pijeme, dříví naše za záplatu přichází.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Na hrdle svém protivenství snášíme, pracujeme, nedopouští se nám odpočinouti.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Egyptským podáváme ruky i Assyrským, abychom nasyceni byli chlebem.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Otcové naši hřešili, není jich, my pak trestáni po nich neseme.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Služebníci panují nad námi; není žádného, kdo by vytrhl z ruky jejich.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

S opovážením se života svého hledáme chleba svého, pro strach meče i na poušti.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Kůže naše jako pec zčernaly od náramného hladu.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Ženám na Sionu i pannám v městech Judských násilé činí.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Knížata rukou jejich zvěšena jsou, osoby starých nemají v poctivosti.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Mládence k žernovu berou, a pacholata pod dřívím klesají.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Starci sedati v branách přestali a mládenci od zpěvů svých.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Přestala radost srdce našeho, obrátilo se v kvílení plésání naše.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Spadla koruna s hlavy naší; běda nám již, že jsme hřešili.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Protoť jest mdlé srdce naše, pro tyť věci zatměly se oči naše,

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Pro horu Sion, že zpuštěna jest; lišky chodí po ní.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Ty Hospodine, na věky zůstáváš, a stolice tvá od národu do pronárodu.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Proč se zapomínáš na věky na nás, a opouštíš nás za tak dlouhé časy?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Obrať nás, ó Hospodine, k sobě,a obráceni budeme; obnov dny naše, jakž byly za starodávna.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Nebo zdali všelijak zavržeš nás, a hněvati se budeš na nás velice?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!