Job 6

Odpovídaje pak Job, řekl:

Jób pedig felele, és monda:

Ó kdyby pilně zváženo bylo hořekování mé, a bída má na váze aby spolu vyzdvižena byla.

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Jistě že by se nad písek mořský těžší ukázala, pročež mi se i slov nedostává.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Nebo střely Všemohoucího vězí ve mně, jejichž jed vysušil ducha mého, a hrůzy Boží bojují proti mně.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Zdaliž řve divoký osel nad mladistvou travou? Řve-liž vůl nad picí svou?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Zdaliž jedí to, což neslaného jest, bez soli? Jest-liž chut v věci slzké?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Ach, kterýchž se ostýchala dotknouti duše má, ty jsou již bolesti těla mého.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Ó by se naplnila žádost má, a aby to, čehož očekávám, dal Bůh,

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Totiž, aby se líbilo Bohu setříti mne, vztáhnouti ruku svou, a zahladiti mne.

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Neboť mám ještě, čím bych se potěšoval, (ačkoli hořím bolestí, aniž mne Bůh co lituje), že jsem netajil řečí Nejsvětějšího.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Nebo jaká jest síla má, abych potrvati mohl? Aneb jaký konec můj, abych prodlel života svého?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Zdali síla má jest síla kamenná? Zdali tělo mé ocelivé?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Zdaliž pak obrany mé není při mně? Aneb zdravý soud vzdálen jest ode mne,

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Proti tomu, jehož lítostivost k bližnímu mizí, a kterýž bázeň Všemohoucího opustil?

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Bratří moji zmýlili mne jako potok, pominuli jako prudcí potokové,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Kteříž kalní bývají od ledu, a v nichž se kryje sníh.

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

V čas horka vysychají; když sucho bývá, mizejí z místa svého.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Sem i tam roztěkají se od toku svého obecného, v nic se obracejí a hynou.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

To vidouce houfové jdoucích z Tema, zástupové Sabejských, jenž naději měli v nich,

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Zastyděli se, že v nich doufali; nebo přišedše až k nim, oklamáni jsou.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Tak zajisté i vy byvše, nejste; vidouce potření mé, děsíte se.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Zdali jsem řekl: Přineste mi, aneb z zboží svého udělte darů pro mne?

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Aneb: Vysvoboďte mne z ruky nepřítele, a z ruky násilníků vykupte mne?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Poučte mne, a budu mlčeti, a v čem bych bloudil, poslužte mi k srozumění.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Ó jak jsou pronikavé řeči upřímé! Ale co vzdělá obviňování vaše?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Zdali jen z slov mne viniti myslíte, a převívati řeči choulostivého?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Také i na sirotka se obořujete, anobrž jámu kopáte příteli svému.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

A protož nyní chtějtež popatřiti na mne, a suďte, klamám-liť před oblíčejem vaším.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Napravte se, prosím, nechť není nepravostí; napravte se, pravím, a tak poznáte, žeť jest spravedlnost v té řeči mé.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

A jest-li na jazyku mém nepravost, neměl-liž bych, čitedlen býti bíd?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?