Job 5

Zavolejž tedy, dá-liť kdo odpověd? A k kterému se z svatých obrátíš?

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

Pakli k bláznu, zahubí ho rozhněvání, a nesmyslného zabije prchlivost.

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

Jáť jsem viděl blázna, an se vkořenil, ale hned jsem zle tušil příbytku jeho, řka:

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

Vzdáleniť jsou synové jeho od spasení; nebo potříni budou v bráně, aniž bude, kdo by je vytrhl.

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

Obilé jeho zžíře hladovitý, a i z prostřed trní je vychvátí; nadto sehltí násilník statek takových.

A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

Neboť nepochází z prachu trápení, aniž se z země pučí bída.

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

Ale člověk rodí se k bídě, tak jako jiskry z uhlí zhůru létají.

Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

Jistě žeť bych já hledal Boha silného, a jemu bych předložil při svou,

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

Kterýž činí věci veliké, nezpytatelné, divné, a jimž počtu není,

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

Kterýž dává déšť na zemi, a spouští vody na pole,

A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

Kterýž sází opovržené na místě vysokém, a žalostící vyvyšuje spasením,

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

Kterýž v nic obrací myšlení chytráků, tak aby nemohli k skutku přivésti ruce jejich ničeho,

A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

Kterýž lapá moudré v chytrosti jejich; nebo rada převrácených bláznová bývá.

A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

Ve dne motají se jako ve tmách, a jako v noci šámají o poledni.

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

Kterýž zachovává od meče a od úst jejich, a chudého od ruky násilníka.

A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

Máť zajisté nuzný naději, ale nepravost musí zacpati ústa svá.

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

Aj, jak blahoslavený jest člověk, kteréhož tresce Bůh! A protož káráním Všemohoucího nepohrdej.

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

Onť zajisté uráží, on i obvazuje; raní, ruka jeho také léčí.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Z šesti úzkostí vysvobodil by tebe, ano i v sedmi nedotklo by se tebe zlé.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

V hladu vykoupil by tě od smrti, a v boji od moci meče.

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

Když utrhá jazyk, byl bys skryt, aniž bys se bál zhouby, když by přišla.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

Zhouba a hlad buď tobě za smích, a nestrachuj se ani líté zvěři zemské.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

Nebo s kamením polním příměří tvé, a zvěř lítá polní pokoj zachová k tobě.

Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

A shledáš, žeť stánek tvůj bude bezpečný, a navrátíš se zase k příbytku svému, a nezhřešíš.

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

Shledáš také, žeť se rozmnoží símě tvé, a potomci tvoji jako bylina zemská.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

Vejdeš v šedinách do hrobu, tak jako odnášíno bývá zralé obilí časem svým.

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

Aj, toť jsme vyhledali, a takť jest; poslechniž toho, a schovej sobě to.

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.