Job 38

Tedy odpověděl Hospodin Jobovi z vichru, a řekl:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Kdož jest to, jenž zatemňuje radu řečmi neumělými?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Přepaš nyní jako muž bedra svá, a nač se tebe tázati budu, oznam mi.

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Kdes byl, když jsem zakládal zemi? Pověz, jestliže máš rozum.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Kdo rozměřil ji, víš-li? Aneb kdo vztáhl pravidlo na ni?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Na čem podstavkové její upevněni jsou? Aneb kdo založil úhelný kámen její,

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Když prozpěvovaly spolu hvězdy jitřní, a plésali všickni synové Boží?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Aneb kdo zavřel jako dveřmi moře, když vyšlo z života, a zjevilo se?

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Když jsem mu položil oblak za oděv, a mrákotu místo plének jeho,

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

Když jsem jemu uložil úsudek svůj, přistaviv závory a dvéře,

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

I řekl jsem: Až potud vycházeti budeš, a dále nic, tu, pravím, skládati budeš dutí vlnobití svého.

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

Zdaž jsi kdy za dnů svých rozkázal jitru? Ukázal-lis záři jitřní místo její,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Aby uchvacovala kraje země, a bezbožní aby z ní vymítáni byli?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

Tak aby proměnu přijímala jako vosk pečetní, oni pak aby nedlouho stáli jako roucho,

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

A aby bezbožným zbraňováno bylo světla jejich, a rámě vyvýšené zlámáno bylo?

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

Přišel-lis až k hlubinám mořským? A u vnitřnosti propasti chodil-lis?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Jsou-li tobě zjeveny brány smrti? A brány stínu smrti viděl-lis?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Shlédl-lis širokosti země? Oznam, jestliže ji znáš všecku.

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Která jest cesta k obydlí světla, a které místo temností,

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Že bys je pojal v meze jeho, poněvadž bys srozumíval stezkám domu jeho?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

Věděl-lis tehdáž, že jsi měl se naroditi, a počet dnů tvých jak veliký býti má?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Přišel-lis až ku pokladům sněhu? A poklady krupobití viděl-lis,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Kteréž chovám k času ssoužení, ke dni bitvy a boje?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

Kterými se cestami rozděluje světlo, kteréž rozhání východní vítr po zemi?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Kdo rozdělil povodní tok, a cestu blýskání hromovému,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Tak aby pršel déšť i na tu zemi, kdež není lidí, na poušť, kdež není člověka,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Aby zapájel místa planá a pustá, a k zrůstu přivodil trávu mladistvou?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

Má-liž déšť otce? A kdo plodí krůpěje rosy?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Z čího života vychází mráz? A jíní nebeské kdo plodí?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Až i vody jako v kámen se proměňují, a svrchek propasti zamrzá.

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

Zdali zavázati můžeš rozkoše Kuřátek, aneb stahování Orionovo rozvázati?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Můžeš-li vyvoditi hvězdy polední v čas jistý, aneb Arktura s syny jeho povedeš-li?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Znáš-li řád nebes? Můžeš-li spravovati panování jejich na zemi?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Můžeš-li pozdvihnouti k oblaku hlasu svého, aby hojnost vod přikryla tebe?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Ty-liž vypustíš blýskání, aby vycházela? Zdaliž řeknou tobě: Aj teď jsme?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Kdo složil u vnitřnostech lidských moudrost? Aneb kdo dal rozumu stižitelnost?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Kdo vypravovati bude o nebesích moudře? A láhvice nebeské kdo nastrojuje,

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Aby svlažená země zase stuhnouti mohla, a hrudy se v hromadě držely?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Honíš-liž ty lvu loupež? A hltavost lvíčat naplňuješ-liž,

Když se stulují v peleších svých, ustavičně z skrýší čihajíce?

Kdo připravuje krkavci pokrm jeho, když mladí jeho k Bohu silnému volají, a toulají se sem i tam pro nedostatek pokrmu?