Job 36

Zatím přidal Elihu, a řekl:

És folytatá Elihu, és monda:

Postrp mne maličko, a oznámímť šíře; neboť mám ještě, co bych za Boha mluvil.

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Vynesu smysl svůj zdaleka, a stvořiteli svému přivlastním spravedlnost.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

V pravdě, žeť nebudou lživé řeči mé; zdravě smýšlejícího máš mne s sebou.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

Aj, Bůh silný mocný jest, aniž svých zamítá; silný jest, a srdce udatného.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Neobživuje bezbožného, chudým pak k soudu dopomáhá.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Neodvrací od spravedlivého očí svých, nýbrž s králi na stolici sází je na věky, i bývají zvýšeni.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Pakli by poutami sevříni byli, zapleteni jsouce provazy ssoužení:

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Tudy jim v známost uvodí hřích jejich, a že přestoupení jejich se ssilila.

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

A tak otvírá sluch jejich, aby se napravili, anobrž mluví jim, aby se navrátili od nepravosti.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Uposlechnou-li a budou-li jemu sloužiti, stráví dny své v dobrém, a léta svá v potěšení.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Pakli neuposlechnou, od meče sejdou, a pozdychají bez umění.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Nebo kteříž jsou nečistého srdce, přivětšují hněvu, aniž k němu volají, když by je ssoužil.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Protož umírá v mladosti duše jejich, a život jejich s smilníky.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Vytrhuje, pravím, ssouženého z jeho ssoužení, a ty, jejichž sluch otvírá, v trápení.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

A tak by i tebe přenesl z prostředku úzkosti na širokost, kdež není stěsnění, a byl by pokojný stůl tvůj tukem oplývající.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Ale ty zasloužils, abys jako bezbožný souzen byl; soud a právo na tě dochází.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Jistě strach, aby tě neuvrhl Bůh u větší ránu, tak že by jakkoli veliká výplaty mzda, tebe nevyprostila.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Zdaliž by sobě co vážil bohatství tvého? Jistě ani nejvýbornějšího zlata, ani jakékoli síly neb moci tvé.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Nechvátejž tedy k noci, v kterouž odcházejí lidé na místo své.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Hleď, abys se neohlédal na marnost, zvoluje ji raději, nežli ssoužení.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Aj, Bůh silný nejvyšší jest mocí svou. Kdo jemu podobný učitel?

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Kdo jemu vyměřil cestu jeho? Kdo jemu smí říci: Činíš nepravost?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

Pamětliv buď raději, abys vyvyšoval dílo jeho, kteréž spatřují lidé,

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Kteréž, pravím, všickni lidé vidí, na něž člověk patří zdaleka.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Nebo Bůh silný tak jest veliký, že ho nemůžeme poznati, počet let jeho jest nevystižitelný.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

On zajisté vyvodí krůpěje vod, kteréž vylévají déšť z oblaků jeho,

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Když se rozpouštějí oblakové, a kropí na mnohé lidi.

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

(Anobrž vyrozumí-li kdo roztažení oblaků, a zvuku stánku jeho,

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Jak rozprostírá nad ním světlo své, aneb všecko moře přikrývá?

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Skrze ty věci zajisté tresce lidi, a též dává pokrmu hojnost.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Oblaky zakrývá světlo, a přikazuje mu ukrývati se za to, co je potkává.)

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Ohlašuje o něm zvuk jeho, též dobytek, a to hned, když pára zhůru vstupuje. [ (Job 36:34) Takéť se i nad tím děsí srdce mé, až se pohybuje z místa svého. ]

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *