Job 32

A když přestali ti tři muži odpovídati Jobovi, proto že se spravedlivý sobě zdál,

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Tedy rozpáliv se hněvem Elihu, syn Barachele Buzitského z rodu Syrského, na Joba, rozhněval se, proto že spravedlivější pravil býti duši svou nad Boha.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

Ano i na ty tři z přátel jeho roznítil se hněv jeho, proto že nenalézajíce odpovědi, však potupovali Joba.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Nebo Elihu očekával na Joba a na ně s řečí, proto že starší byli věkem než on.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Ale vida Elihu, že nebylo žádné odpovědi v ústech těch tří mužů, zažhl se v hněvě svém.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

I mluvil Elihu syn Barachele Buzitského, řka: Já jsem nejmladší, vy pak jste starci, pročež ostýchaje se, nesměl jsem vám oznámiti zdání svého.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Myslil jsem: Staří mluviti budou, a mnoho let mající v známost uvedou moudrost.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Ale vidím, že Duch Boží v člověku a nadšení Všemohoucího činí lidi rozumné.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Slavní ne vždycky jsou moudří, aniž starci vždycky rozumějí soudu.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

A protož pravím: Poslouchejte mne, oznámím i já také zdání své.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Aj, očekával jsem na slova vaše, poslouchal jsem důvodů vašich dotud, dokudž jste vyhledávali řeči,

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

A bedlivě vás soudě, spatřil jsem, že žádného není, kdo by Joba přemohl, není z vás žádného, ješto by odpovídal řečem jeho.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Ale díte snad: Nalezli jsme moudrost, Bůh silný stihá jej, ne člověk.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Odpovím: Ač Job neobracel proti mně řeči, a však slovy vašimi nebudu jemu odpovídati.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Bojí se, neodpovídají více, zavrhli od sebe slova.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Čekal jsem zajisté, však poněvadž nemluví, ale mlčí, a neodpovídají více,

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Odpovím i já také za sebe, oznámím zdání své i já.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Nebo pln jsem řečí, těsno ve mně duchu života mého.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Aj, břicho mé jest jako mest nemající průduchu, jako sudové noví rozpuklo by se.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Mluviti budu, a vydchnu sobě, otevru rty své, a odpovídati budu.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Nebuduť pak šetřiti osoby žádného, a k člověku bez proměňování jména mluviti budu.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Nebo neumím jmen proměňovati, nebo tudíž by mne zachvátil stvořitel můj.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!