Job 28

Máť zajisté stříbro prameny své, a zlato místo k přehánění.

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

Železo z země vzato bývá, a kámen rozpuštěný dává měď.

A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

Cíl ukládá temnostem, a všelikou dokonalost člověk vystihá, kámen mrákoty a stínu smrti.

Határt vet *az ember* a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Protrhuje se řeka na obyvatele, tak že ji nemůže žádný přebřesti, a svozována bývá uměním smrtelného člověka, i odchází.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

Z země vychází chléb, ačkoli pod ní jest něco rozdílného, podobného k ohni.

Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

V některé zemi jest kamení zafirové a prach zlatý,

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

K čemuž stezky nezná žádný pták, aniž ji spatřilo oko luňáka,

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

Kteréž nešlapala mladá zvěř, aniž šel po ní lev.

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

K škřemeni vztahuje ruku svou, a z kořene převrací hory.

Ráveti kezét *az ember* a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

Z skálí vyvodí potůčky, a všecko, což jest drahého, spatřuje oko jeho.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Vylévati se řekám zbraňuje, a tak cožkoli skrytého jest, na světlo vynáší.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

Ale moudrost kde nalezena bývá? A kde jest místo rozumnosti?

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

Neví smrtelný člověk ceny její, aniž bývá nalezena v zemi živých.

Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

Propast praví: Není ve mně, moře také dí: Není u mne.

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Nedává se zlata čistého za ni, aniž odváženo bývá stříbro za směnu její.

Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.

Nemůže býti ceněna za zlato z Ofir, ani za onychin drahý a zafir.

Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Nevrovná se jí zlato ani drahý kámen, aniž směněna býti může za nádobu z ryzího zlata.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.

Korálů pak a perel se nepřipomíná; nebo nabytí moudrosti dražší jest nad klénoty.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Není jí rovný v ceně smaragd z Mouřenínské země, aniž za čisté zlato může ceněna býti.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.

Odkudž tedy moudrost přichází? A kde jest místo rozumnosti?

A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?

Poněvadž skryta jest před očima všelikého živého, i před nebeským ptactvem ukryta jest.

Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

Zahynutí i smrt praví: Ušima svýma slyšely jsme pověst o ní.

A pokol és halál azt mondják: *Csak* hírét hallottuk füleinkkel!

Sám Bůh rozumí cestě její, a on ví místo její.

Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.

Nebo on končiny země spatřuje, a všecko, což jest pod nebem, vidí,

Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.

Tak že větru váhu dává, a vody v míru odvažuje.

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

On též vyměřuje dešti právo, i cestu blýskání hromů.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

Hned tehdáž viděl ji, a rozhlásil ji,připravil ji, a vystihl ji.

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

Člověku pak řekl: Aj, bázeň Páně jest moudrost, a odstoupiti od zlého rozumnost.

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.