Job 24

Proč by od Všemohoucího neměli býti skryti časové, a ti, kteříž jej znají, neměli neviděti dnů jeho?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Bezbožníť nyní mezníky přenášejí, a stádo, kteréž mocí zajali, pasou.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Osla sirotků zajímají, v zástavě berou vola od vdovy.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Strkají nuznými s cesty, musejí se vůbec skrývati chudí na světě.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Aj, oni jako divocí oslové na poušti, vycházejí jako ku práci své, ráno přivstávajíce k loupeži; poušť jest chléb jejich i dětí jejich.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Na cizím poli žnou, a z vinic bezbožníci sbírají.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Nahé přivodí k tomu, aby nocovati musili bez roucha, nemajíce se čím přiodíti na zimě.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

A přívalem v horách moknouce, nemajíce obydlí, k skále se přivinouti musejí.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Loupí sirotky, kteříž jsou při prsích, a od chudého základ berou.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Nahého opouštějí , že musí choditi bez oděvu, a ti, kteříž snášejí snopy, v hladu zůstávati.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Ti, jenž mezi zdmi jejich olej vytlačují, a presy tlačí, žíznějí.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Lidé v městech lkají, a duše zraněných volají, Bůh pak přítrže tomu nečiní.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Oniť jsou ti, kteříž odporují světlu, a neznají cest jeho, aniž chodí po stezkách jeho.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Na úsvitě povstávaje vražedlník, morduje chudého a nuzného, a v noci jest jako zloděj.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Tolikéž oko cizoložníka šetří soumraku, říkaje: Nespatříť mne žádný, a tvář zakrývá.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

Podkopávají potmě i domy, kteréž sobě ve dne znamenali; nebo nenávidí světla.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

Ale hned v jitře přichází na ně stín smrti; když jeden druhého poznati může, strachu stínu smrti okoušejí.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Lehcí jsou na svrchku vody, zlořečené jest jmění jejich na zemi, aniž odcházejí cestou svobodnou.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Jako sucho a horko uchvacuje vody sněžné, tak hrob ty, jenž hřešili.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Zapomíná se na něj život matky, sladne červům, nebývá více připomínán, a tak polámána bývá nepravost jako strom.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Připojuje mu neplodnou, kteráž nerodí, a vdově dobře nečiní.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Zachvacuje silné mocí svou; ostojí-li kdo z nich, bojí se o život svůj.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Dává jemu, na čemž by bezpečně spolehnouti mohl, však oči jeho šetří cest jejich.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Bývají zvýšeni poněkud, ale hned jich není; tak jako jiní všickni sníženi, vypléněni, a jako vrškové klasů stínáni bývají.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Zdaliž není tak? Kdo na mne dokáže klamu, a v nic obrátí řeč mou?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?