Job 22

A odpovídaje Elifaz Temanský, řekl:

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

Zdaliž Bohu silnému co prospěšný býti může člověk, když sobě nejmoudřeji počíná?

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

Zdaliž se kochá Všemohoucí v tom, že ty se ospravedlňuješ? Aneb má-liž zisk, když bys dokonalé ukázal býti cesty své?

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

Zdali, že by se tebe bál, tresce tě, mstě nad tebou?

A te *isteni* félelmedért fedd-é téged, és *azért* perel-é veled?

Zdali zlost tvá není mnohá? Anobrž není konce nepravostem tvým.

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

Nebo jsi brával základ od bratří svých bez příčiny, a roucha z nahých jsi svláčel.

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

Vody ustalému jsi nepodal, a hladovitému zbraňovals chleba.

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

Ale muži boháči přál jsi země, tak aby ten, jehož osoba vzácná, v ní seděl.

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

Vdovy pak pouštěl jsi prázdné, ačkoli ramena sirotků potřína byla.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

A protož obkličuji tě osídla, a děsí tě strach nenadálý,

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Aneb tma, abys neviděl, anobrž rozvodnění přikrývá tě.

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

Říkáš: Zdaž Bůh není na výsosti nebeské? Ano shlédni vrch hvězd, jak jsou vysoké.

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

Protož pravíš: Jak by věděl Bůh silný? Skrze mrákotu-liž by soudil?

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

Oblakové jsou skrýše jeho, tak že nevidí; nebo okršlek nebeský obchází.

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

Šetříš-liž stezky věku předešlého, kterouž kráčeli lidé marní?

Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

Kteříž vypléněni jsou před časem, potok vylit jest na základ jejich.

A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

Kteříž říkali Bohu silnému: Odejdi od nás. Což by tedy jim učiniti měl Všemohoucí?

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

On zajisté domy jejich naplnil dobrými věcmi, (ale rada bezbožných vzdálena jest ode mne).

Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

Což vidouce spravedliví, veselí se, a nevinný posmívá se jim,

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

Zvlášť když není vypléněno jmění naše, ostatky pak jejich sežral oheň.

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

Přivykejž medle s ním choditi, a pokojněji se míti, skrze to přijde tobě všecko dobré.

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

Přijmi, prosím, z úst jeho zákon, a slož řeči jeho v srdci svém.

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

Navrátíš-li se k Všemohoucímu, vzdělán budeš, a vzdálíš-li nepravost od stanů svých,

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, *és* az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

Tedy nakladeš na zemi zlata, a místo kamení potočního zlata z Ofir.

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

Nebo bude Všemohoucí nejčistším zlatem tvým, a stříbrem i silou tvou.

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

A tehdáž v Všemohoucím kochati se budeš, a pozdvihna k Bohu tváři své,

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

Pokorně modliti se budeš jemu, a vyslyší tě; pročež sliby své plniti budeš.

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

Nebo cožkoli začneš, budeť se dařiti, anobrž na cestách tvých svítiti bude světlo.

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

Když jiní sníženi budou, tedy díš: Jáť jsem povýšen. Nebo toho, kdož jest očí ponížených, Bůh spasena učiní.

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

Vysvobodí i toho, kterýž není bez viny, vysvobodí, pravím, čistotou rukou tvých.

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.