Job 19

Tedy odpověděv Job, řekl:

Felele pedig Jób, és monda:

Dokudž trápiti budete duši mou, a dotírati na mne řečmi svými?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Již na desetkrát zhaněli jste mne, aniž se stydíte, že se zatvrzujete proti mně.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Ale nechť jest tak, že jsem zbloudil, při mně zůstane blud můj.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Jestliže se pak vždy proti mně siliti chcete, a obviňujíc mne, za pomoc sobě bráti proti mně potupu mou:

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Tedy vězte, že Bůh podvrátil mne, a sítí svou otáhl mne.

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Nebo aj, volám-li pro nátisk, nemám vyslyšení; křičím-li, není rozsouzení.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Cestu mou zapletl tak, abych nikoli projíti nemohl, a stezky mé temnostmi zastřel.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Slávu mou se mne strhl, a sňal korunu s hlavy mé.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Zpodvracel mne všudy vůkol, abych zahynul, a vyvrátil jako strom naději mou.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Nadto zažžel proti mně prchlivost svou, a přičtl mne mezi nepřátely své.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Pročež přitáhše houfové jeho, učinili sobě ke mně cestu, a vojensky se položili okolo stanu mého.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Bratří mé ode mne vzdálil, a známí moji všelijak se mne cizí.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Opustili mne příbuzní moji, a známí moji zapomenuli se na mne.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Podruhové domu mého a děvky mé za cizího mne mají, cizozemec jsem před očima jejich.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Na služebníka svého volám, ale neozývá se, i když ho ústy svými pěkně prosím.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Dýchání mého štítí se manželka má, ačkoli pokorně jí prosím, pro dítky života mého.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Nadto i ti nejšpatnější pohrdají mnou; i když povstanu, utrhají mi.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

V ošklivost mne sobě vzali všickni rádcové moji, a ti, kteréž miluji, obrátili se proti mně.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

K kůži mé jako k masu mému přilnuly kosti mé, kůže při zubích mých toliko v cele zůstala.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Slitujte se nade mnou, slitujte se nade mnou, vy přátelé moji; nebo ruka Boží se mne dotkla.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Proč mi se protivíte tak jako Bůh silný, a masem mým nemůžte se nasytiti?

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Ó kdyby nyní sepsány byly řeči mé, ó kdyby v knihu vepsány byly,

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Anobrž rafijí železnou a olovem na věčnost na skále aby vyryty byly.

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Ačkoli já vím, že vykupitel můj živ jest, a že v den nejposlednější nad prachem se postaví.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

A ač by kůži mou i tělo červi zvrtali, však vždy v těle svém uzřím Boha.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Kteréhož já uzřím sobě, a oči mé spatří jej, a ne jiný, jakkoli zhynula ledví má u vnitřnosti mé.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Ješto byste říci měli: I pročež ho trápíme? poněvadž základ dobré pře při mně se nalézá.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Bojte se meče, nebo pomsta za nepravosti jest meč, a vězte, žeť bude soud.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!