Job 18

Odpovídaje pak Bildad Suchský, řekl:

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Dokudž neučiníte konce řečem? Pomyslte na to, a potom mluviti budeme.

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

Proč jsme počteni za hovada? Oškliví jsme jemu, jakž sami vidíte.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Ó ty, jenž hubíš život svůj zůřením svým, zdaliž pro tebe opuštěna bude země, a odsedne skála z místa svého?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Anobrž světlo bezbožných uhašeno bude, aniž se blyštěti bude jiskra ohně jejich.

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Světlo se zatmí v stánku jeho, a lucerna jeho v něm zhasne.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Ssouženi budou krokové síly jeho, a porazí jej rada jeho.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Nebo zapleten jest do síti nohami svými, a v zamotání chodí.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

Chytí ho za patu osídlo, a zmocní se ho násilník.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Skrytať jest při zemi smečka jeho, a léčka jeho na stezce.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Odevšad hrůzy jej děsiti budou a dotírati na nohy jeho.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Hladovitá bude síla jeho, a bída pohotově při boku jeho.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Zžíře žily kůže jeho, zžíře oudy jeho kníže smrti.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Uchváceno bude z stánku jeho doufání jeho, a to jej přivede k králi strachů.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

V stánku jeho hrůza bydleti bude, ač nebyl jeho; posypáno bude obydlí jeho sirou.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Od zpodku kořenové jeho uschnou, a svrchu osekány budou ratolesti jeho.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Památka jeho zahyne z země, aniž jméno jeho slýcháno bude na ulicích.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Vyženou ho z světla do tmy, anobrž z okršlku zemského vypudí jej.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Nepozůstaví ani syna ani vnuka v lidu svém, ani jakého ostatku v příbytcích svých.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

Nade dnem jeho zděsí se potomci, a přítomní strachem podjati budou.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Takovýť jest zajisté způsob nešlechetného, a takový cíl toho, kterýž nezná Boha silného.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.