Psalms 66

Zborovođi. Pjesma. Psalam.

Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Kliči Bogu, zemljo sva, opjevaj slavu imena njegova, podaj mu hvalu dostojnu.

Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

Recite Bogu: "Kako su potresna djela tvoja! Zbog velike sile tvoje dušmani ti laskaju.

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

Sva zemlja nek' ti se klanja i nek' ti pjeva, neka pjeva tvom imenu!"

Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

Dođite i gledajte djela Božja: čuda učini među sinovima ljudskim.

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

On pretvori more u zemlju suhu te rijeku pregaziše. Stog' se njemu radujmo!

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

Dovijeka vlada jakošću svojom, oči mu paze na narode da se ne izdignu ljudi buntovni.

A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

Blagoslivljajte, narodi, Boga našega, razglašujte hvalu njegovu!

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

Našoj je duši darovao život i ne dade da nam posrne noga.

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

Iskušavao si nas teško, Bože, iskušavao ognjem kao srebro.

Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Pustio si da u zamku padnemo, stisnuo lancima bokove naše.

Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

Pustio si da nam zajašu za vrat: prošli smo kroz oganj i vodu, onda si pustio da odahnemo.

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

S paljenicama ću u Dom tvoj ući, zavjete ispuniti pred tobom

Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

što ih obećaše usne moje, što ih usta moja u tjeskobi obrekoše.

A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

Prinijet ću ti paljenice s kadom ovnova, žrtvovati volove i jarad.

Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

Dođite, počujte, koji se Boga bojite, pripovjedit ću što učini duši mojoj!

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Na svoja sam usta njega zvao, jezikom ga hvalio.

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Da sam u srcu na zlo mislio, ne bi uslišio Gospod.

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

No Bog me uslišio: obazro se na glas molitve moje.

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

Blagoslovljen Bog koji mi molitvu ne odbi, naklonosti ne odvrati od mene!

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét *nem vonta meg* tőlem.