Psalms 2

Zašto se bune narodi, zašto puci ludosti snuju?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Ustaju kraljevi zemaljski, knezovi se rotÄe protiv Jahve i Pomazanika njegova:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

"Skršimo okove njihove i jaram njihov zbacimo!"

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Smije se onaj što na nebu stoluje, Gospod im se podruguje.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Tad im veli u svom gnjevu, žestinom ih on zbunjuje:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

"TÓa ja kralja svog postavih nad Sionom, svojom svetom gorom."

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Obznanjujem odluku Jahvinu: Gospodin mi reče: "Ti si sin moj, danas te rodih.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Zatraži samo, i dat ću ti puke u baštinu, i u posjed krajeve zemaljske.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Vladat ćeš njima palicom gvozdenÄom i razbit ih kao sud lončarski."

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Opametite se sada, vi kraljevi, Urazumite se, suci zemaljski.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Služite Jahvi sa strahom, s trepetom se pokorite njemu,

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

da se ne razgnjevi te ne propadnete na putu, kad uskoro plane srdžba njegova. Blago svima koji se njemu utječu!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!