Psalms 17

Molitva. Davidova. Počuj, Jahve pravedni, i vapaj mi poslušaj, usliši molitvu iz usta iskrenih!

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

Od tebe nek' mi dođe presuda, tvoje oči vide što je pravo.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Istraži mi srce, pohodi noću, ognjem me iskušaj, al' u meni nećeš nać' bezakonja. Ne zgriješiše usta moja

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.

kao što griješe ljudi: po riječima usta tvojih čuvah putove Zakona.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Korak mi čvrsto prionu za tvoje staze, ne zasta mi noga na putima tvojim.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Zazivam te, Bože, ti ćeš me uslišit': prikloni mi uho i čuj riječi moje.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Proslavi na meni dobrotu svoju, ti koji od dušmana izbavljaš one što se utječu desnici tvojoj.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Čuvaj me k'o zjenicu oka, sakrij me u sjenu krila svojih

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

od zlotvora što na me nasrću. Dušmani me bijesni opkoljuju,

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

bešćutno srce zatvaraju i ustima zbore naduto,

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Koraci njini sad me okružuju, smjeraju da me na zemlju obore;

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

slični lavu dok se, zinuv, na plijen obara i laviću što vreba u potaji.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Ustani, Jahve, presretni ga i obori, od grešnika mi život mačem spasi,

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

a rukom od ljudi, Gospodine: od ljudi kojih je dio ovaj život, kojima želudac puniš dobrima; kojih su sinovi siti, a djeci daju što im pretekne.

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

A ja ću u pravdi gledati lice tvoje, i jednom kad se probudim, sit ću ga se nagledati.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.