Psalms 132

Hodočasnička pjesma.

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Spomeni se, o Jahve, Davida i sve revnosti njegove: kako se Jahvi zakleo, zavjetovao Snazi Jakovljevoj:

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

"Neću ući u šator doma svog nit' uzaći na ležaj svoje postelje,

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

neću pustit' snu na oči nit' počinka dati vjeđama,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

dok Jahvi mjesto ne nađem, boravište Snazi Jakovljevoj."

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Eto, čusmo za nj u Efrati, nađosmo ga u Poljima jaarskim.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Uđimo u stan njegov, pred noge mu padnimo!

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

"Ustani, o Jahve, pođi k svom počivalištu, ti i Kovčeg sile tvoje!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Svećenici tvoji nek' se obuku u pravednost, pobožnici tvoji nek' radosno kliču!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Poradi Davida, sluge svojega, ne odvrati lica od svog pomazanika!"

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Jahve se zakle Davidu zakletvom tvrdom od koje neće odustati: "Potomka tvoje utrobe posadit ću na prijestolje tvoje.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Budu li ti sinovi Savez moj čuvali i naredbe kojima ih učim, i sinovi će njini dovijeka sjedit' na tvom prijestolju."

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Jer Jahve odabra Sion, njega zaželje sebi za sjedište.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

"Ovo mi je počivalište vječno, boravit ću ovdje jer tako poželjeh.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Žitak ću njegov blagosloviti, siromahe nahraniti kruhom.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Svećenike njegove u spas ću odjenuti, sveti će njegovi kliktati radosno.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Učinit ću da ondje za Davida rog izraste, pripravit ću svjetiljku za svog pomazanika.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

U sram ću mu obući dušmane, a na njemu će blistat' vijenac moj."

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.