Psalms 107

Hvalite Jahvu jer je dobar, jer je dovijeka ljubav njegova!

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Tako nek' reknu svi otkupljenici koje Jahve otkupi iz ruke dušmanske

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

i koje skupi iz svih zemalja, s istoka i sa zapada, sa sjevera i s juga.

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

Lutahu pustinjom, u samoći pustoj, puta ne nalazeć' do naseljena grada.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Gladni su bili, žeđu izmoreni, duša je klonula u njima.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi, i on ih istrže iz svih nevolja.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Pravim ih putem pÓovede da stignu ka gradu naseljenu.

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Jer gladnu dušu on nasiti, dušu izgladnjelu on napuni dobrima.

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

U mraku sjeđahu i u tmini, sputani bijedom i gvožđima,

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

jer su prkosili besjedama Božjim i prezreli naum Svevišnjega.

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Srce im stoga skrši patnjama: posrtahu, a ne bješe nikog da im pomogne.

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Izvede ih iz tmina i mraka, raskide okove njihove.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Jer razbi vrata mjedena i gvozdene polomi zasune.

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

Zbog svojih bezakonja bolovahu oni, ispaštajuć' svoje opačine:

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

svako se jelo gadilo duši njihovoj, do vrata smrti oni dođoše.

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Riječ svoju posla da ih ozdravi i život im spasi od jame grobne.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Nek' prinose žrtve zahvalnice i kličući nek' djela njegova kazuju!

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

Oni koji lađama zaploviše morem da po vodama silnim trguju:

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

oni vidješe djela Jahvina, čudesa njegova na pučini.

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

On reče i olujni se vjetar uzvitla što u visinu diže valove mora.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Do neba se dizahu, u bezdan se spuštahu, u nevolji duša im ginula.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Teturahu i posrtahu kao pijani, sva ih je mudrost izdala.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Smiri oluju u tih povjetarac, valovi morski umukoše.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Obradovaše se tišini, u željenu luku on ih povede.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

Neka ga uzvisuju u narodnom zboru, neka ga hvale u vijeću staraca!

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

On pretvori rijeke u pustinju, a izvore vodene u žednu zemlju;

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

plodonosnu zemlju u slanu pustaru zbog zloće žitelja njezinih.

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

On obrati pustinju u jezero, a zemlju suhu u vodene izvore

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

i naseli ondje izgladnjele te podigoše grad gdje će živjeti.

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

Zasijaše njive, posadiše vinograde što im doniješe obilnu ljetinu.

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

I on ih blagoslovi te se namnožiše silno i stada im se ne smanjiše.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Prorijeđeni bjehu i prezreni pod teretom patnja i nevolja.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

Onaj što izlijeva prezir na knezove pusti ih da po bespuću pustom lutaju.

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

Iz nevolje pÓodiže ubogog i obitelji k'o stada ÓumnožÄi.

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

Videć' to, čestiti neka se raduju, a zloća neka sebi usta začepi!

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Tko je mudar nek' o svemu tom razmišlja i nek' uvidi dobrotu Jahvinu!

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!