Matthew 22

Isus im ponovno prozbori u prispodobama:
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
"Kraljevstvo je nebesko kao kad neki kralj pripravi svadbu sinu svomu.
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
Posla sluge da pozovu uzvanike na svadbu. No oni ne htjedoše doći.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Opet posla druge sluge govoreći: 'Recite uzvanicima: Evo, objed sam ugotovio. Junci su moji i tovljenici poklani i sve pripravljeno. Dođite na svadbu!'"
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
"Ali oni ne mareći odoše - jedan na svoju njivu, drugi za svojom trgovinom.
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
Ostali uhvate njegove sluge, zlostave ih i ubiju.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Nato se kralj razgnjevi, posla svoju vojsku i pogubi one ubojice, a grad im spali."
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
"Tada kaže slugama: 'Svadba je, evo, pripravljena ali uzvanici ne bijahu dostojni.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Pođite stoga na raskršća i koga god nađete, pozovite na svadbu!'"
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
"Sluge iziđoše na putove i sabraše sve koje nađoše - i zle i dobre. I svadbena se dvorana napuni gostiju.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
Kad kralj uđe pogledati goste, spazi ondje čovjeka koji ne bijaše odjeven u svadbeno ruho.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Kaže mu: 'Prijatelju, kako si ovamo ušao bez svadbenoga ruha?' A on zanijemi.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
Tada kralj reče poslužiteljima: 'Svežite mu ruke i noge i bacite ga van u tamu, gdje će biti plač i škrgut zubi.'
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Doista, mnogo je zvanih, malo izabranih."
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Tada farizeji odoše i održaše vijeće kako da Isusa uhvate u riječi.
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Pošalju k njemu svoje učenike s herodovcima da ga upitaju: "Učitelju! Znamo da si istinit te po istini putu Božjem učiš i ne mariš tko je tko jer nisi pristran.
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Reci nam, dakle, što ti se čini: je li dopušteno dati porez caru ili nije?"
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Znajući njihovu opakost, reče Isus: "Zašto me iskušavate, licemjeri?
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
Pokažite mi porezni novac!" Pružiše mu denar.
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
On ih upita: "Čija je ovo slika i natpis?"
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
Odgovore: "Carev." Kaže im: "Podajte dakle caru carevo, a Bogu Božje."
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
Čuvši to, zadive se pa ga ostave i odu.
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
Toga dana pristupiše k njemu saduceji, koji vele da nema uskrsnuća, i upitaše ga:
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
"Učitelju, Mojsije reče: Umre li tko bez djece, neka se njegov brat oženi njegovom ženom te podigne porod bratu svomu.
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
Bijaše tako u nas sedmero braće. Prvi se oženi i umrije bez poroda ostavivši ženu svom bratu.
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Tako i drugi i treći, sve do sedmoga.
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
A nakon svih umrije i žena.
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
Kojemu će dakle od te sedmorice biti žena o uskrsnuću? Jer sva su je sedmorica imala."
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Odgovori im Isus: "U zabludi ste jer ne razumijete Pisama ni sile Božje.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
Ta u uskrsnuću niti se žene niti udavaju, nego su kao anđeli na nebu.
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
A što se tiče uskrsnuća mrtvih, zar niste čitali što vam reče Bog:
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
Ja sam Bog Abrahamov, Bog Izakov i Bog Jakovljev? Nije on Bog mrtvih, nego živih!"
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
Čuvši to, mnoštvo osta zaneseno njegovim naukom.
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
A kad su farizeji čuli kako ušutka saduceje, okupiše se,
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
a jedan od njih, zakonoznanac, da ga iskuša, upita:
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
"Učitelju, koja ja zapovijed najveća u Zakonu?"
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
A on mu reče: "Ljubi Gospodina Boga svojega svim srcem svojim, i svom dušom svojom, i svim umom svojim.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
To je najveća i prva zapovijed.
Ez az első és nagy parancsolat.
Druga, ovoj slična: Ljubi svoga bližnjega kao sebe samoga.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
O tim dvjema zapovijedima visi sav Zakon i Proroci."
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Kad se farizeji skupiše, upita ih Isus:
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
"Što mislite o Kristu? Čiji je on sin?" Kažu mu: "Davidov."
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
A on će njima: "Kako ga onda David u Duhu naziva Gospodinom, kad veli:
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
Reče Gospod Gospodinu mojemu: 'Sjedi mi zdesna dok ne položim neprijatelje tvoje za podnožje nogama tvojim?'
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Ako ga dakle David naziva Gospodinom, kako mu je sin?"
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
I nitko mu nije mogao odgovoriti ni riječi, niti se od toga dana tko usudio upitati ga bilo što.
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.