Mark 8

Onih se dana opet skupio silan svijet. Budući da nisu imali što jesti, dozva Isus učenike pa im reče:

Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:

"Žao mi je naroda jer su već tri dana uza me i nemaju što jesti.

Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

Ako ih otpravim gladne njihovim kućama, klonut će putom. A neki su od njih došli iz daleka."

És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.

Učenici mu odgovore: "Otkuda bi ih tko ovdje u pustinji mogao nahraniti kruhom?"

Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

On ih zapita: "Koliko kruhova imate?" Oni odgovore: "Sedam."

És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

Nato zapovjedi mnoštvu da posjeda po zemlji. I uze sedam kruhova, zahvali, razlomi i davaše svojim učenicima da posluže. I poslužiše mnoštvu.

Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

A imali su i malo ribica. Blagoslovi i njih te reče da i to posluže.

Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

I jeli su i nasitili se. A od preteklih ulomaka odniješe sedam košara.

Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

Bilo ih je oko četiri tisuće. Tada ih otpusti,

Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.

a sam sa svojim učenicima odmah uđe u lađu i ode u kraj dalmanutski.

És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

Tada istupiše farizeji i počeše raspravljati s njime. Iskušavajući ga, zatraže od njega znak s neba.

És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.

On uzdahnu iz sve duše i reče: "Zašto ovaj naraštaj traži znak? Zaista, kažem vam, ovome se naraštaju neće dati znak."

Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

Tada ih ostavi, ponovno uđe u lađu pa otiđe prijeko.

És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

A zaboraviše ponijeti kruha; imali su samo jedan kruh sa sobom na lađi.

De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

Nato ih Isus opomenu: "Pazite, čuvajte se kvasca farizejskog i kvasca Herodova!"

És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

Oni, zamišljeni, među sobom govorahu: "Kruha nemamo."

Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

Zamijetio to Isus pa im reče: "Zašto ste zamišljeni što kruha nemate? Zar još ne shvaćate i ne razumijete? Zar vam je srce stvrdnuto?

Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

Oči imate, a ne vidite; uši imate, a ne čujete? Zar se ne sjećate?

Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

Kad sam ono razlomio pet kruhova na pet tisuća, koliko punih košara ulomaka odnijeste?" Kažu mu: "Dvanaest."

Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.

"A kada razlomih sedam na četiri tisuće, koliko punih košara ulomaka odnijeste?" Odgovore: "Sedam."

Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

A on će njima: "I još ne razumijete?"

És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

Dođu u Betsaidu, dovedu mu slijepca pa ga zamole da ga se dotakne.

Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.

On uhvati slijepca za ruku, izvede ga iz sela, pljunu mu u oči, stavi na nj ruke i zapita ga: "Vidiš li što?"

Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?

Slijepac upilji pogled i reče: "Opažam ljude; vidim nešto kao drveće ... hodaju."

Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

Tada mu Isus opet stavi ruke na oči i slijepac progleda i ozdravi te je mogao sve jasno na daleko vidjeti.

Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

Tada ga posla kući i reče mu: "Ne ulazi u selo."

És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

I krenu Isus i njegovi učenici u sela Cezareje Filipove. Putem on upita učenike: "Što govore ljudi, tko sam ja?"

És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

Oni mu rekoše: "Da si Ivan Krstitelj, drugi da si Ilija, treći opet da si neki od proroka."

Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

On njih upita: "A vi, što vi kažete, tko sam ja?" Petar prihvati i reče: "Ti si Pomazanik - Krist!"

És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

I zaprijeti im da nikomu ne kazuju o njemu.

És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.

I poče ih poučavati kako Sin Čovječji treba da mnogo pretrpi, da ga starješine, glavari svećenički i pismoznanci odbace, da bude ubijen i nakon tri dana da ustane.

És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

Otvoreno im to govoraše. Petar ga uze u stranu i poče odvraćati.

És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.

A on se okrenu, pogleda svoje učenike pa zaprijeti Petru: "Nosi se od mene, sotono, jer ti nije na pameti što je Božje, nego što je ljudsko!"

És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Tada dozva narod i učenike pa im reče: "Hoće li tko za mnom, neka se odrekne samoga sebe, neka uzme svoj križ i neka ide za mnom.

A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

Tko hoće život svoj spasiti, izgubit će ga; a tko izgubi život svoj poradi mene i evanđelja, spasit će ga.

Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

Ta što koristi čovjeku steći sav svijet, a životu svojemu nauditi?

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Ta što da čovjek dadne u zamjenu za život svoj?

Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

Doista, tko se zastidi mene i mojih riječi u ovom preljubničkom i grešničkom naraštaju - njega će se stidjeti i Sin Čovječji kada dođe u slavi Oca svoga zajedno sa svetim anđelima."

Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.